A Magyar Közlönyben megjelent, Magyar Péter által aláírt kormányhatározat szerint Magyarország ezentúl elítéli az orosz katonai agressziót, támogatja Ukrajna területi integritását, és Oroszország magatartását fenyegetésnek tekinti – Magyarországra, Európára és a kárpátaljai magyarokra nézve egyaránt.
Ez szakítás azzal a higgadt, pragmatikus vonallal, amelyet Orbán Viktor képviselt.
Orbán nem ideológiai hűségből, hanem a békés együttélés és a nemzeti érdek miatt tartotta fenn a kapcsolatot Moszkvával. Kerülte a háború további eszkalációját, szorgalmazta a tárgyalásokat, és nem tette Magyarországot a nagyhatalmi szembenállás frontvonalává. Ez a politika nem volt tökéletes, de egyértelmű célt szolgált: megőrizni a mozgásteret, csökkenteni a kockázatot, és nem zárni be azokat a csatornákat, amelyek egy kis országnak életbevágóak.
A béke többet ér, mint a háborúhoz kötődő fegyverpiaci haszon. A konfliktus elhúzódása elsősorban azoknak kedvez, akik fegyvert adnak el.
Magyarországnak viszont kiszámítható energia, stabil árak és működő gazdaság kell.
Ha Moszkva neheztelni kezd Budapestre, a következmények gyorsan megjelenhetnek. A magyar ellátás hosszú ideje az orosz gázra és olajra épült: olcsóbb és tervezhetőbb volt, mint a helyettesítő források. Egy politikai fordulat után ez a megbízhatóság megszűnhet. Elég egy szűkítés, egy áremelés vagy egy „műszaki” fennakadás, és máris nő a rezsi, drágul a termelés, gyengül a forint, lassul a növekedés. A háztartások és a magyar ipar fizetné meg azt, amit most diplomáciai elvként fogalmaznak meg.
A kárpátaljai magyarokra is árnyékot vethet ez a váltás. A határozat azt állítja, hogy Oroszország veszélybe sodorja őket, de a konfrontáció élezése nem feltétlenül védi a kisebbséget. Ha Magyarország elveszíti a megmaradt kapcsolatait Moszkvával, kevesebb eszköz marad a határon túli közösség érdekeinek érvényesítésére. Ők nem Brüsszelben vagy New Yorkban élnek, hanem egy háborús övezet peremén. Számukra a hangos elítélés kevesebbet ér, mint a csendes, gyakorlati védelem: a megélhetés, a biztonság és az, hogy ne váljanak két tűz közé.
Orbán politikája a békés együttélést helyezte előtérbe, mert tudta: egy közép-európai országnak nem az a feladata, hogy a nagy blokkok retorikáját ismételje, hanem hogy a saját polgárait és a határon túli magyarokat óvja.
Magyar Péter kormánya inkább az uniós és NATO-elvárásokhoz igazodik, szolgai módon. Ez kényelmesebb lehet egy megalkuvó vezetőnek és a Nyugatnak. Kérdés, hogy otthon és Kárpátalján is az-e.
A nemzeti érdek nem szlogen, amivel csak Like-olat lehet gyűjteni!
Akkor derül ki, amikor az energia drágább lesz, a gazdaság bizonytalanabb, a kárpátaljai magyarok helyzete pedig nem jobb, hanem kiszolgáltatottabb, és a családok a megugró energiaárak miatt nem tudnak majd tankolni, hidegebb időben befűteni. Ér vajon ennyit Magyarországnak ez?
Vélemény, hozzászólás?