Október 20-án a Lviv-i (Lemberg) területi tanács határozatot fogadott el, amelyben 2027-et az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA), Roman Suhevics parancsnok és Oleh Olzhics évének nyilvánította. A döntés a szervezet megalapításának 85. évfordulóját, valamint Suhevics és Olzhics születésének 120. évfordulóját hivatott megünnepelni. A lépés azonnal erős lengyel reakciót váltott ki.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök a döntést „nem bölcsnek”, Ukrajna érdekeivel ellentétesnek és „öngyilkos taktikának” nevezte. Elmondása szerint az ilyen gesztusok irritálják a lengyeleket, ártanak Ukrajnának, és ürügyet adnak azoknak, akik ellenzik az ország EU-csatlakozását. Hozzátette, hogy az oroszok ilyen helyzetekben „dörzsölik a kezüket”. Władysław Kosiniak-Kamysz védelmi miniszter elfogadhatatlannak minősítette a határozatot, mondván, hogy mélyíti a népek közötti megosztottságot.
Radosław Sikorski külügyminiszter kezdeményezte, hogy a döntés egyik fő kezdeményezőjét, a Lviv-i területi tanács képviselőjét, Szvjatoszlav Seremetát (Sviatoslav Sheremeta) tegyék a nemkívánatos személyek listájára. Marcin Kierwiński belügyminiszter megerősítette, hogy Seremetát felvették a nyilvántartásba: öt évre (2031. október 20-ig) tilos belépnie és tartózkodnia a schengeni övezetben.
Az ukrán külügyminisztérium a döntést „kontraproduktívnak” nevezte, hangsúlyozva, hogy regionális szinten született, központi hatóságokkal és diplomatákkal való egyeztetés nélkül. Lengyel források szerint Zelenszkij elnök környezetéből biztosítékot kaptak arra, hogy a határozat nem lép hatályba. A Lviv-i tanács honlapjáról és közösségi oldalairól is eltűntek a döntésre vonatkozó információk.
A katonai segítség kérdésében ellentmondó információk jelentek meg. Ukrán sajtóforrások (többek között az RBC-Ukrajna és az Európai Igazság) anonim forrásokra hivatkozva azt állították, hogy Lengyelország felfüggesztette egy nagy fegyvercsomag átadását a döntés miatt, miközben zárt csatornákon próbálják rendezni a helyzetet. A lengyel nemzetvédelmi minisztérium szóvivője, Janusz Sejmej azonban „hamis információnak” nevezte a felfüggesztésről szóló híreket.
A konfliktus gyökere a történelmi emlékezetben keresendő. Lengyelország az UPA-t felelősnek tartja a volhíniai és kelet-galíciai lengyel civilek elleni tömegmészárlásokért a második világháború idején, amelyeket népirtásként kezel. Ukrajnában ugyanakkor az UPA-t sokan a függetlenségi harc és a szovjet ellenállás szimbólumaként tekinti. Ez a különbség ismét feszültséget okozott a két ország kapcsolatában, miközben Ukrajna továbbra is lengyel katonai és humanitárius támogatásra támaszkodik a háborúban.
Vélemény, hozzászólás?