Az 1956-os forradalom 70. évfordulójára tervezett budapesti ünnepség külföldi vendéglistája messze elmarad Magyar Péter miniszterelnök korábbi ígéreteitől. A kormányfő április óta azzal kampányolt, hogy „nagyon sok külföldi vendégünk lesz”, köztük Emmanuel Macron francia elnök, uniós vezetők, szomszédos és balkáni országok vezetői, összesen akár 100-150 politikus. A valóság ennél szerényebb, sőt kínos: a legtöbb meghívott állam- és kormányfő kategorikusan távol marad vagy alacsonyabb rangú képviselőt küld.
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök október 22-én, ma közölte, hogy személyesen nem tud részt venni. Helyette Guido Crosetto védelmi miniszter érkezik. Az olasz nagykövetség ezt a két ország „kiváló kapcsolatával” és az 1956-os olasz szolidaritással magyarázza, de a tény az, hogy Meloni maga nem jön.
Macron esete még kellemetlenebb. Magyar Péter a Partizánnak adott interjúban még név szerint is megerősítette: „itt lesz Emmanuel Macron francia elnök”. Franciaország budapesti nagykövetsége viszont a Telexnek egyértelműen közölte, hogy az elnök nem vesz részt, és a látogatást francia részről korábban senki sem erősítette meg hivatalosan. A francia belpolitikai válság – a hétvégi tüntetésekből erőszakos zavargásokká fajuló helyzet – nyilvánvalóan szerepet játszik a távolmaradásban. Emellett Macron nyíltan bírálta azokat a külföldi vezetőket, akik a francia zavargásokat migránsokkal és „iszlamista hordákkal” kötötték össze, „elfogadhatatlan és ostoba” nyilatkozatoknak nevezve azokat. Magyar Péter éppen ilyen összefüggést vont, amikor a franciaországi rombolást a szigorú magyar migrációs politika igazolásaként állította be. A francia elnök szerint ezek a narratívák hazugságok és „információmanipuláció”.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is csak lebegteti a látogatást. Meghívást kapott, korábban nem zárkózott el tőle, de hivatalos megerősítés nincs, és maga Magyar Péter is azt mondta: nem gondolja, hogy eljön. Jobb is így.
A legérdekesebb és leginkább önmagát leleplező eset Benjamin Netanyahué. Még április 15-én, bemutatkozó telefonbeszélgetés során hívta meg Magyar Péter az izraeli miniszterelnököt az október 23-i ünnepségre. Izrael akkor elfogadta, Netanyahu tervezte a látogatást. Ugyanakkor Magyar nyilvánosan belengette a letartóztatását is: mivel Magyarország újra csatlakozik a Nemzetközi Büntetőbírósághoz (az Orbán-kormány kilépését visszafordítva), „ha valaki tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, és olyan ember lép hazánk területére, aki körözés alatt áll, akkor őt őrizetbe kell venni”. Az ICC Netanyahu ellen emberiesség elleni és háborús bűnök (éheztetés, polgári lakosság elleni támadások stb.) miatt adott ki elfogatóparancsot. Magyar korábban kampányában is azt ígérte, hogy nem teszi Magyarországot „bűnözők lerakatójává”. Később már arról beszélt, hogy Netanyahu nem jelezte részvételét, helyette az izraeli elnök érkezhet más időpontban. A meghívás és a letartóztatási fenyegetés egyszerre valódi diplomáciai zavarodottságot mutatott.
A végleges kép szerint a legmagasabb szintű vendégek Ursula von der Leyen (Európai Bizottság elnöke, aki beszédet is mond) és António Costa (Európai Tanács elnöke), valamint Maia Sandu moldovai elnök és Đuro Macut szerb miniszterelnök. A többieket többnyire házelnökök, miniszterek (például Jens Stoltenberg norvég pénzügyminiszter) és államtitkárok képviselik. Friedrich Merz német kancellár sem jön személyesen. A Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium sokáig nem adott teljes nyilvános listát.
Ez az október 23-i megemlékezés külpolitikai és diplomáciai szempontból csúfos kudarc. A választás utáni nagyívű bejelentések, a Macron-részvétel túlzó állítása, a Netanyahu-ügy ellentmondásai és a tömeges távolmaradások együttesen azt mutatják, hogy a Tisza-kormány nemzetközi súlyát és szervezőkészségét túlbecsülték. Az 1956-os évforduló méltó megünneplése helyett a külföldi vezetők többsége egyszerűen nem tartotta prioritásnak a budapesti megjelenést.
Vélemény, hozzászólás?