1940 augusztus 30-án délután a bécsi Belvedere-palota aranyozott termeiben született meg az a diplomáciai döntés, amely alapjaiban rajzolta át a Kárpát-medence térképét. A második bécsi döntés értelmében Németország és Olaszország döntőbíráskodásával Észak-Erdély és a Székelyföld visszakerült Magyarországhoz. A trianoni békediktátum sokkja után ez a nap a magyar revíziós törekvések egyik legnagyobb – ám tragikus következményekkel terhes – pillanatává vált.
A revízió diplomáciai háttere
A két világháború közötti magyar külpolitika legfőbb célkitűzése a területi revízió volt. A felvidéki területek részleges visszacsatolása (1938) és Kárpátalja megszerzése (1939) után a magyar figyelem egyértelműen Erdély felé fordult. Miután 1940 nyarán a Szovjetunió ultimátummal elcsatolta Romániától Besszarábiát és Észak-Bukovinát, a magyar vezetés elérkezettnek látta az időt a követelések érvényesítésére.
A közvetlen turnu-severini (szörényvári) magyar–román tárgyalások kudarca után háborús konfliktus fenyegetett a két ország között. Adolf Hitlernek azonban elemi érdeke fűződött a balkáni és romániai olajmezők stabilitásához, így Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter vezetésével Berlin és Róma magához ragadta a döntést.
Területek és demográfiai arányok
A döntés értelmében Magyarország 43 104 négyzetkilométernyi területet kapott vissza, mintegy 2,5 millió lakossal. A határok kijelölésekor igyekeztek összefüggő magyar tömböket visszacsatolni:
- Visszakerült Máramaros, a Partium északi része, a Szilágyság, Kolozsvár és a teljes Székelyföld.
- Dél-Erdély – jelentős magyar szórványközösségekkel (pl. Temesvár, Arad, Brassó környéke) – román kézen maradt.
- Az 1941-es magyar népszámlálás szerint az átcsatolt lakosság 53,5%-a magyar, 39,9%-a román, 3%-a pedig német nemzetiségű volt.
Eufória és feszültség
1940 szeptemberében a Magyar Királyi Honvédség alakulatai átlépték a határt. A bevonulás Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és a székely falvakba a magyar lakosság körében leírhatatlan örömünnepet hozott: virágeső, diadalívek és Horthy Miklós kormányzó fehér lovas bevonulása jellemezte a napokat.
Történelmi mérleg
A második bécsi döntéssel visszatért területek birtoklása alig négy évig tartott. Bár a döntés több mint egymillió magyar számára hozta el az anyanemzethez való visszatérés élményét és a kulturális újjáéledést, az ára rendkívül magasnak bizonyult: Magyarország végleg elkötelezte magát a tengelyhatalmak mellett, ami egyenes utat nyitott a második világháborúba való katonai belépéshez és a későbbi összeomláshoz.
1944 őszén a szovjet és román csapatok elfoglalták a térséget, az 1947-es párizsi békeszerződés pedig visszaállította a trianoni határokat, lezárva a 20. századi magyar történelem egyik legellentmondásosabb fejezetét.
Az ott élő magyar nemzetű lakosság viszont azóta sem nyert nyugalmat az olyan mesterséges államok jóvoltából, mint Ukrajna és Románia, amik most az adott helyen székelnek.
Leave a Reply