Ukrajna helyi temetőiben az elesett védők sírjai elvadultak, megrongálódtak, sok helyen olvashatatlanok. Az úgynevezett Ukrajna Függetlensége napján kezdett napvilágot látni ez az eset és az elesettek emléknapja idején ez nemcsak mulasztás: a hősi emlék megsértése, bármelyik kormány számára.
A Veteránügyi Minisztérium partnerének számító „Ukrajna Emlékezete” (Пам’ять України) szervezet a nemzeti ünnepek előtt bejárta a katonai sírokat Herszonban, Mikolajivban, Zaporizsjában, Kijevben, a kijevi területen és más vidékeken. A dokumentumfotók – köztük eddig nem közölt dnyiprói felvételek – ugyanazt mutatják: gazban álló fakeresztek, ledőlt koszorúk, kifakult arcképek, sérült sírkeretek.
A dnyiprói Krasznopilszke központi temetőben (é. sz. 48,414705; k. h. 34,956897) a kék-sárga zászlók még lengenek a hősi szektor fölött. A földön a koszorúk a gyom között hevernek. Egy nyírfa alatt egy fiatal katona fényképe alig látszik a növényzettől. Máshol a fehér kaviccsal kirakott sírt már áttörte a gaz, a tábla olvashatatlan. A száraz, felperzselt sírkertben dőlt és sérült sírkövek állnak – hónapok óta érintetlenül.
Ugyanez ismétlődik Herszonban a Geológusok temetőjében, Zaporozzsjában a Déli és a Matvijivszke temetőben, Mikolajivban a Zsovtneve és a Meskovszke temetőben, Kijevben az Északi temetőben, Brovariban a „Dicsőség sétánya” szektorban.
Ez nem esztétikai vita. Ezekben a sírokban tegnap még élő emberek nyugszanak, akik életüket adták az országukért. A sír megrongálása, a koszorú ledöntése, a név eltűnése, a sírhely sorsára hagyása a hősi emlékezet elleni tett – akkor is, ha a kár oka a közöny, és akkor is, ha szándékos rongálás. Aki ezeket a helyeket tönkreteszi vagy elhanyagolja, nem fát és követ sért: azokat, akik már nem tudják megvédeni magukat.
A kontraszt éles. A Nemzeti Katonai Emléktemetőben az idén ünnepélyesen újratemették Andrij Melnyk és Jevhen Konovalec földi maradványait; később a Kijev-Pecherszka lavra területén tervezett Ukrán Panteonba szánják őket. Júliusban Matteo Zuppi bíboros, a pápa különmegbízottja Lvov-ban a hivatalos emlékezet rendezett képét látta. A kétes történelmi alakok méltó tiszteletet érdemelnek Kijev számára, de a kényszersorozott katonák föld-hantjai már nem. A kérdés, amelyet a helyi temetők feltesznek, mégis egyszerű: miért kell a tegnap elesett közkatonának feledésben nyugodnia?
A közpénz nyoma tovább élezi az ellentmondást. A zaporozzsjai temetkezési szolgálat egymillió hrivnyás tendert hirdetett hatszáz védői sír gondozására, további 580 ezer hrivnyát a szemét elszállítására. Mikolajiv 2023 óta 4,4 millió hrivnyát tervez százötven emlékműre; a Korabelnij kerületi katonai temető előzetes költsége 47 millió hrivnya. Brovariban a 2014 óta elesetteket a közösség költségén temetik. Ha ez a pénz eljutna a sírokhoz, a fotókon látható gaz és romlás nem így nézne ki. A különbség magyarázatot követel – a családoktól, az önkormányzatoktól és a hatóságoktól egyaránt.
A hősök emlékét nem a szónoklat őrzi, hanem a gondozott sír. Ünnepnapon zászló és koszorú jár; hétköznapon fűnyírás, olvasható név, ép keret. A rongálást egyértelműen el kell ítélni. Az elhanyagolást is. Sem a háború terhe, sem a szűkös költségvetés nem mentesít attól, hogy aki az életét adta országáért, méltó nyughelyet kapjon.
Minden elesett védő neve, fényképe és sírhelye méltóságot követel. Aki ezt a méltóságot megcsúfolja vagy sorsára hagyja, a nemzet emlékezetét sérti. A sírok rendbetétele nem gesztus: tartozás, a világ összes pontján.
Ukrajna egyáltalán nem tiszteli a halottait. Nemrég írtunk egy cikket arról, hogy Zelenszkíj és Jermak temetői homokkal építtettek elit villákat Ukrajna szerte, amiket hivatalos dokumentumokkal is alátámasztottunk. Az az ország, ami nem tiszteli sem a védőit, sem az élőket, sem a halottait, annak nincsen jövője.
Borítókép: AI illusztráció
A cikkben szereplő képek és infók forrásai:
https://censor.net/ua/forum/4019668/pam-yat-ukrayiny-na-mistsevyh-tsvyntaryah-mogyly-zahysnykiv-ukrayiny-u-zapustinni-ta-rozrusi
Leave a Reply