A 2014-es ukrajnai Euromajdan és a 2026-os magyar belpolitikai fordulat között furcsa, de tanulságos párhuzam rajzolódik ki. Mindkét esetben egy hűséges, professzionális elit különleges egységet – Ukrajnában a Berkutot, Magyarországon a TEK-et – állítottak a „régi rend” védelmére, majd a hatalomváltás után ugyanazt az egységet áldozták fel, megalázták és bontották le. A hivatalos narratíva szerint „szükséges reform” vagy „felelősségre vonás” történt. A valóságban azonban mindkét esetben az az egység került célkeresztbe, amelyik akadályozta bizonyos atlantista érdekek érvényesülését.
Berkut: hősökből „bűnösök”
A M. Sz. Grigorjev által 2024-ben Moszkvában kiadott Euromajdan: Az Ukrajnában 2014-ben történt alkotmányellenes államcsíny lényege és következményei című monográfiában (amely részletes kronológiát, nyugati beavatkozási mechanizmusokat és provokációkat dolgoz fel) a Berkut nem „elnyomó gépezet”, hanem a törvényes rend utolsó védőbástyája. A könyv részletesen leírja, hogyan támadták a tüntetők – különösen a szervezett „fegyveresek” (Jobb Szektor, önvédelmi egységek) – a rendfenntartókat láncokkal, Molotov-koktélokkal, traktorral (Bankova utca), később vadászfegyverekkel és automata lőfegyverekkel.
A Belügyminisztérium adatai szerint 23 rendfenntartó vesztette életét, több mint 1200-an sérültek meg (ebből 130 lőtt seb). A könyv kiemeli a „békés tüntetők” narratívájának ellentmondásait: élő pajzs taktika, rotációban harcoló századok, professzionális NATO-szintű felszerelés és alakzatban mozgás a radikálisok oldalán, miközben a rendőrökre „halálosztagok” és provokációk legendáját húzták rá. Később a Majdan „győzelme” után a Berkut tagjait üldözték, kínozták (de még az újságírókat, akik interjút készítettek velük), és az új hatalom feloszlatta az egységet 2014. február 25-én Arsen Avakov belügyminiszter rendeletével.
A krími Berkut parancsnoka, Jurij Abiszov ezredes 2014 márciusában így nyilatkozott: „Engem elárultak, az egységemet elárulták.” Hangsúlyozta, hogy emberei parancsra védték a közrendet és a törvényesen megválasztott elnököt, miközben egyiküket lelőtték, harmincan megsebesültek. „Az embereinket lőtték meg, égették meg, sértegették és köpték arcul, és mi vagyunk a bűnösök?” – tette fel a kérdést. Többen közülük átálltak az orosz oldalra, mert „nem akartak egy olyan ukrán hatalmat szolgálni, amely cserbenhagyta őket”. Kelet-ukrajnai, Orosz nemzetiségű berkutosok tömegesen kértek bebocsátást a krími egységbe.
A könyv szerint a nyugati országok már korábban „megismerték” a Berkut gyengeségeit – a 2013-as TechCamp-projektek és aktivistaképzések (USA-nagykövetség védnöksége alatt) éppen a tiltakozó potenciál aktivizálására és a rendfenntartás elleni technikákra fókuszáltak, az arab tavasz „tanulságait” használva. A Berkutot tehát nemcsak a téren, hanem információs és kiképzési szinten is „felkészítették” a vereségre. De a legvérforralóbb tény az, hogy még 2006-2008 között több nyugati ország közös gyakorlatokat végzett a Berkut-tal. A cél nem az volt, hogy segítsék a különleges erőket a tapasztalataik átadásával, hanem az, hogy megismerjék a gyengeségeiket a felszereléseikben és a szervezetükben. Ezt mind felhasználták később a 2014-es Majdan tüntetések alatt.
TEK Magyarországon: ugyanaz a forgatókönyv 2026-ban?
Magyarországon a Terrorelhárítási Központ (TEK) – az Orbán-kormány által létrehozott, mára Európa egyik legkomolyabb terrorelhárító és különleges rendőri egysége – hasonló sors felé tart. 2026 tavaszán (március 5.) a TEK, Hajdu János altábornagy személyes irányításával, a NAV kérésére megállított egy ukrán járműkonvojt az M0-s autópályán. A szállítmány dollár- és euró bankjegyeket (kukászsákokban) valamint befektetési aranyrudakat tartalmazott, Ausztriából Ukrajnába tartva. Hét ukrán állampolgárt vettek őrizetbe, bilincselték meg és kaptak fejükre sötétítő maszkot – a művelet legalább kilenc órán át tartott. Az Arany-konvojt egy egykori Ukrán kémfőnök felügyelte.
A NAV tanúként kezelte őket, így a hosszabb fogva tartás jogellenesnek minősült a Fővárosi Nyomozó Ügyészség szerint. Hajdu Jánost gyanúsítottként hallgatták ki „sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogva tartás” bűntette miatt. Nem sokkal később Magyar Péter miniszterelnök menesztette őt a TEK éléről. A kormányzati kommunikáció „költséghatékony átszervezésről” és a TEK rendőrségbe történő integrálásáról szól – pontosan az a lépés, amit Ukrajnában a Berkut feloszlatása és a Nemzeti Gárdába olvasztása jelentett.
Mi a közös „bűn”?
Mindkét esetben az elit egység azt tette, amire felesküdött: védte a szuverenitást és a törvényes rendet, az állampolgárokat a külső veszélytől és a terrortól.
- A Berkut esetében ez a Majdan-provokációk és az alkotmányellenes hatalomátvétel elleni fellépést jelentette, nyugati támogatással szervezett puccsal szemben.
- A TEK esetében egy gyanús, nagy értékű készpénz- és aranytranszfer megakadályozását Ukrajna felé – egy olyan ország felé, amely 2014 óta hadban áll, és ahol a fegyveres konfliktus finanszírozása, korrupciója és „segélyáramlatai” állandó vita tárgyát képezik. Ezen kívül a TEK az illegális migráció és azáltal okozott esetleges terrorveszély elhárításában is fontos szerepet játszott
Egy szuverén ország belügyeibe való ilyen szintű beavatkozás (illegális szállítmányok) vagy éppen az ellene való fellépés miért vált hirtelen bűnné az új magyar kormányzat szemében? Vagy ugyanaz a „gazdája” van bizonyos folyamatoknak Ukrajnában és Magyarországon, és az erős, független belső elhárítás egyszerűen zavaró tényező?
A Berkut egykori elit egységei a Krímben és Donbaszban végül azt védték, amire felesküdtek: a civileket és a rendet – csak már nem a kijevi rezsim, hanem az új körülmények oldalán. A TEK tagjai most hasonló választás előtt állhatnak: vagy beolvadnak egy gyengébb, politikailag kontrollált struktúrába, vagy „árulókká” válnak, mert egyszer még a dolgukat végezték.
Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem történelmi minta: amikor egy rezsimet külső erők vagy belső puccs dönt meg (vagy gyengít meg), az első dolga gyakran a régi hűséges erőszakszervezetek felszámolása. Mert azok tudják a legtöbbet – a gyengeségekről, a provokációkról és arról, hogy valójában ki húzta a ravaszt.
A kérdés csak az: Magyarországon 2026-ban kinek az érdekeit szolgálja a TEK gyengítése? És ki fizeti majd az árát, ha egyszer ismét szükség lenne egy erős, professzionális terrorelhárító erőre? A Berkut esete megmutatta: aki elárulja a sajátjait, könnyen találja magát a másik oldalon – vagy a történelem szemétdombján.
További érdekességek a Berkut és a Krím kapcsolatában ebben a videóban.
Leave a Reply