Ma, június 27-én ünnepeljük Szent László király névünnepét. Árpád-házi szent királyunk, aki 1077-től 1095-ig uralkodott, a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja. Ő a lovagkor példaképe, a táltos király, akiről népünk a legtöbb mondát őrizte meg, és akit az egyház 1192-ben avatott katolikus szentté. Nagyvárad – az a város, ahol püspökséget alapított és székesegyházat építtetett – a középkorban hazánk egyik legjelentősebb szent helye volt. Erdély védőszentjeként, a gyengék oltalmazójaként és a keresztény hit megerősítőjeként él az emlékezetben.
Ugyanakkor városában, Nagyváradon ma szomorú események zajlanak: katolikus pap lakására törnek be, falat vernek be az otthonába. Nyughelyén új, szekuláris birodalom épül, amely látszólag mellőzi azt a szent örökséget, amelyet egykor ő alapozott meg. Országában az emberellenes ideológiát ünnepli a tömeg. Ebben a helyzetben, amikor a hagyományos értékek, a hit és a nemzeti emlékezet ellen irányuló törekvések erősödnek, különösen időszerűvé válik a könyörgés: Segíts meg minket még egyszer, Szent László király!
Ezen a napon emlékezzünk arra, ki is volt valójában Szent László, és miért kérhetjük segítségét ma is. Az alábbi részletes leírás Czárán Eszter Világnak virága című könyvéből származik, amely hitelesen mutatja be a szent király életét, erényeit és azt az örökséget, amely ma is iránymutatást adhat.
Czárán Eszter „Világnak virága” c. könyvéből idézek:
„Szent László 1077-től 1095-ig volt királyunk. Árpád-házi szent királyunk, az ősi Turulnemzetség tagja. Ő a magyar lovagkor példaképe, táltos királyunk, mondáink hőse, róla őrizte meg népünk a legtöbb mondát. A legnépszerűbb magyar szent a régi világban.
Mitől volt a lovagok példaképe László herceg? (Akkor még nem volt király.)
A lovag feladata, hogy megvédje a gyengébbet, a lányokat, asszonyokat az őket megtámadóktól. A cserhalmi ütközet mondájában olvashatsz arról, hogyan mentette meg László herceg a kun kezei közül a magyar lányt. (Ennek a mondának a leírását az Ikrek havában, a június 2. napnál találod.) Biztosan nem ez volt az egyetlen ilyen tette Lászlónak, ezért lett a lovagok példaképe.
A legnépszerűbb magyar szent László király, mert szerette, szolgálta népét, s a Jóistennek tetsző életet élt: megvédte népét a támadóktól (kunok), szigorú törvényeket hozott azok ellen az emberek ellen, akik nem éltek becsületesen, hogy a becsületesen élőket megvédje. Szép termetű, erős, bátor, bölcs király volt, aki képes volt megvédeni hazáját. Az emberek biztonságban érezhették magukat, amíg ő volt a király.
Ő csatolta Horvátországot társországként Magyarországhoz.
Nagyváradon püspökséget alapított, székesegyházat építtetett. A középkorban Várad volt a leghíresebb szent hely hazánkban. Ő Erdély védőszentje. Sokat imádkozott, minden bajban a Jóisten erejében bízott, Rábízta magát és seregét, magyar népét. Bölcsességét, nagy tudását a Jóistentől kapta.
Népünk „újrakeresztelőjének” is mondjuk őt, mert az igazi keresztény életre adott példát, s kereszténységünkben erősített meg minket, így szentelte meg hazánkat. Szentelő hős ő, azért is maradt fönn róla olyan sok monda, s azért tud segíteni nekünk ma is, mert a szentek ma is tudják segíteni az élőket, ha kérik őt.
A legendák szerint László király többször visszajárt halála után is, hogy megsegítse Erdély népét a harcokban. (Erről szól az a monda is, amikor a váradi templomból eltűnt ereklyéje, majd izzadtan tért vissza helyére. Ekkor a csatamezőn járt, hogy segítsen a magyar seregen.)
Az egyház 1192-ben avatta szentté László királyt és lovát is mindig táltosnak említik mondáink s a hagyomány a mai napig: a Jóisten csodálatos képességekkel áldotta meg őt. Csodás cselekedeteit az Ő erejével vitte végbe, angyalok és Szűz Mária segítették őt. A Jóistennek mindig gondja volt rá, mert László nagyon bízott Benne.
Szent Lászlóról szóló mondáinkból eddig is sokat olvashattál, s ezután is többel megismerkedhetsz még. Minden mondánk kapcsán tanulhatunk valamit szent királyunktól, s kérhetjük segítségét, hogy ma is mutasson nekünk utat, segítsen, mint ahogy eleinket sokszor megsegítette halála után is. Fontos, hogy hittel kérjük, mert csak így tud erőt adni nekünk.”
Zárószó
Szent László király példája és közbenjárása ma is nélkülözhetetlen lenne Európában. Abban a korban, amikor a kontinens egyre határozottabban a szekularizáció irányába mozdul, és egyes törekvések a keresztény szellemi örökség háttérbe szorítására, valamint az emberellenes ideológiák térnyerésére irányulnak, a szent király életútja – a hit melletti rendíthetetlen elkötelezettség, a gyengék védelme, az igazságos törvényhozás és a nép szolgálata – világos iránymutatást kínál. Ha Európa meg kívánja őrizni történelmi és kulturális gyökereit, és nem kíván pusztán szekuláris birodalommá válni, amelyben a hagyományos értékek és a szent helyek emlékezete háttérbe szorulnak, akkor elengedhetetlen, hogy a középkori szent királyok, köztük Szent László tanítását és védelmét ismét előtérbe helyezzük. Szent László királyunk utolsó leheletével is védte Magyarországot és a kereszténységet.
Ebben a szellemben ismét felhangzik a könyörgés: Segíts meg minket még egyszer, Szent László király!
Leave a Reply