A múlt héten Budapesten az Erzsébet hídon lejátszódott eseménysorozat (Magyar vs Pride zászlók) sokakban azt a kérdést vetette fel: vajon ez csak egy magyar belpolitikai botrány, vagy része egy sokkal szélesebb, egész Európát érintő folyamatnak? A válasz egyértelmű: nem egyedi eset. Nagy-Britanniában szinte napra pontosan hasonló logika szerint zajlanak az ügyek: ott a nemzeti zászló van a célkeresztben.
Mi történt Budapesten?
A fővárosi önkormányzat a Budapest Pride hétre készülve Progress Pride-zászlókat (szivárványos lobogókat) helyezett ki az Erzsébet híd teljes hosszában. Egy 58 éves mogyoródi férfi vasárnap leszedte és egyesével a Dunába dobálta őket. A rendőrség pillanatok alatt azonosította, előállította, és rongálás miatt indult ellene eljárás. A kár összege közel 2,6 millió forint, ezért jelentős kárt okozó rongálás bűntetteként kezelik az ügyet, ami akár három év szabadságvesztést is jelenthet.
Novák Előd és a Mi Hazánk ezután magyar nemzeti zászlókat tűztek ki a híd mindkét oldalán az összes zászlótartóba. Karácsony Gergely főpolgármester Facebookon viccelődve reagált: „Kedves gesztus”, és bejelentette, hogy a szombati felvonulásra mind nemzeti lobogó, mind Pride-zászló lesz a hídon.
Néhány nappal később azonban magyar zászlót is a Dunába hajítottak az Erzsébet hídról. A KDNP feljelentést tett nemzeti jelkép megsértése miatt.
A magyar jogi kettős mérce
A Büntető Törvénykönyv 334. §-a szerint aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország zászlaját sértő vagy lealacsonyító cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez a nemzeti jelképek védelme.
Ezzel szemben a szivárványos zászlók rongálóját rongálás bűntette miatt, jelentős kár miatt akár három év fenyegeti. A nemzeti zászlók kidobása ellen pedig most eljárás indult, de a Pride-zászlók ügye már korábban komoly bűnügyi gépezetet indított be.
Oxfordshire: ugyanaz a forgatókönyv
Nagy-Britanniában ugyanez a minta figyelhető meg – csak ott a nemzeti zászló a „problémás”. Az Oxfordshire megyei tanács (Liberális Demokrata vezetéssel) bíróságra vitte a Raise the Colours nacionalista csoportot, amely Szent György-keresztes (angol nemzeti) zászlókat helyezett ki lámpaoszlopokra és közúti infrastruktúrára országszerte.
A High Court injunctiont (bírósági tilalmat) adott ki négy vezető – Ryan Bridge, Ben Cullen, Trudy Wells és Kevin Good – és „más ismeretlen személyek” ellen. A bíróság megtiltotta:
- Szent György-zászlók elhelyezését tanács tulajdonú oszlopokon, lámpaoszlopokon és infrastrukturális elemeken,
- a zászlók festését a járdára,
- a tanács munkatársainak zaklatását vagy akadályozását a zászlók leszedésekor,
- mások buzdítását ugyanezekre.
Az aktivisták „szomorú napnak” nevezték az ítéletet a nemzeti zászló számára. A bíró ugyanakkor leszögezte: magánterületen továbbra is szabad zászlót kitűzni – a törvény (egyelőre) ezt védi.
A kettős mérce lényege
Ha valaki arab, pakisztáni vagy palesztin zászlót tenne ki hasonló módon lámpaoszlopokra Nagy-Britanniában, aligha születne azonnali bírósági tilalom és „zaklatás” vádja. Magyarországon pedig, ha valaki nemzeti zászlót sért meg, az ügy gyakran kisebb visszhangot kap, mint ha egy kihelyezett Pride-zászlót ér sérelem.
Ez a minta Európa-szerte ismétlődik: a saját nemzeti, kulturális és történelmi jelképeket egyre inkább szélsőségesnek, zaklatónak vagy közterület-szennyezőnek bélyegzik, miközben más identitásjelképek (LMBTQ, bizonyos bevándorló közösségek szimbólumai vagy az ukrán lobogó teljesen random helyeken) hivatalos támogatást vagy legalább büntetlen toleranciát élveznek.
Európa saját sírját ássa
Amikor egy kontinens elkezd bíróságra vinni embereket azért, mert a saját nemzeti zászlajukat tűzik ki közterületre, miközben más lobogókat véd és támogat, akkor nem pusztán „rendet” tart, hanem identitást rombol.
A nemzeti zászló nem csak egy darab textil. A közösség önazonosságának, történelmének és folytonosságának szimbóluma. Ha ezeket a szimbólumokat rendszeresen a „Dunába dobják” – szó szerint vagy bírósági úton –, miközben más kreált vagy idegen identitások jelképeit ünneplik, akkor Európa fokozatosan elveszíti azt, ami összetartja: a saját kulturális gerincét.
Az Erzsébet-hídi eset és az oxfordshire-i esemény nem két elszigetelt történet. Ugyanannak a folyamatnak a tünetei: Európa a saját sírját ássa, amikor eldobja nemzeti jelképeit, és azokat bünteti, akik kiállnak értük.
A kérdés már nem az, hogy „szabad-e zászlót kitűzni”, hanem az, hogy kinek a zászlóját szabad, és kinek a zászlóját kell bíróság elé vinni. Aki ezt a különbséget nem látja, az nem a toleranciát védi, hanem a kulturális önfelszámolást segíti elő.
Leave a Reply