Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján Magyar Péter miniszterelnök a budapesti Kossuth téren tartott beszédében azt mondta: „Magyarország a világ talán egyetlen olyan országa, amely saját magával szomszédos.” A kijelentés, amely a szomszédos országokkal való jó viszony fontosságát hangsúlyozta, ugyanakkor utalt a V4-en belüli párbeszéd megszakadására is, heves szlovák reakciót váltott ki.
Juraj Blanár szlovák külügyminiszter június 5-én hivatalos közleményben utasította vissza a „történelemszemléletet”. „Nem, Magyarország tisztelt miniszterelnöke! Az önök és így a mi határaink is világosan ki vannak jelölve az első világháborút követő trianoni béketárgyalásoknak köszönhetően, és megerősítve a második világháború után, amikor mellesleg Magyarország a legyőzöttek oldalán állt” – fogalmazott. Hozzátette: a baráti és konstruktív kapcsolatok Szlovákia és Magyarország között csak „hamis és irredenta tónusok, valamint a történelem kétségbevonása nélkül” folytatódhatnak.
Robert Fico szlovák miniszterelnök Facebook-bejegyzésében ironikusan reagált: „Az új magyar miniszterelnöknek azt mondták, Magyarország önmaga szomszédja. […] Észak-Magyarország szomszédos a szuverén Szlovákiával, büszke szlovák kormánnyal és büszke szlovák miniszterelnökkel. Az erős beszédek nem változtatnak ezen.” Fico szerint józan észre és gyakorlatiasságra van szükség a kétoldalú kapcsolatokban.2
Ez azonban nem az első alkalom, hogy Magyar Péter felbőszítette a szlovák vezetést. Tavaly decemberben, amikor Pozsony büntethetővé tette a Beneš-dekrétumok bírálatát (ami a felvidéki magyar közösséget érinti), a magyar miniszterelnök élesen kritizálta a törvényt, és azt vetette fel: ha Szlovákia nem tartja be az uniós jogot és kollektíven sújtja a magyarokat, akkor „Szlovákia nagykövetének nincs helye Magyarországon”. Akkor is éles diplomáciai üzenetet küldött, jelezve, hogy nem mindig veszi figyelembe a szomszédos országok érzékenységeit és a diplomácia bevett szabályait.
A mostani incidens ismét rávilágít arra, hogy a magyar–szlovák viszonyban a történelmi emlékezet és a kisebbségi kérdések továbbra is komoly feszültségforrások maradnak, még akkor is, ha mindkét fél a „baráti kapcsolatok” fenntartását hangoztatja.
Leave a Reply