A demokrácia és a békés együttélés alapvető feltétele a kisebbségi jogok tiszteletben tartása. A román parlament alsóházában a napokban lezajlott vita azonban nem az európai értékeket, hanem a legsötétebb nemzeti sovinizmust idézte meg. Az RMDSZ egy mérsékelt törvénytervezetet nyújtott be, amely a már megszerzett jogok megőrzését célozta. A javaslat lényege az volt: ha egy településen a nemzetiségi lakosság aránya a demográfiai változások miatt a húszszázalékos küszöb alá csökken, a közösség akkor se veszítse el anyanyelv-használati jogait, és ne kelljen eltávolítani a kétnyelvű helységnévtáblákat.
Egy magabiztos jogállamban egy ilyen javaslat elfogadása természetes lenne. A kétnyelvű feliratok a román állam integritását egyetlen betűjükkel sem fenyegetik. A képviselőház közel kétharmada mégis elutasította a tervezetet. Ami viszont ennél is riasztóbb, az a szélsőjobboldali AUR politikusának elborzasztó felszólalása, amely a nemzeti sovinizmus és az intézményesített gyűlöletkeltés tökéletes állatorvosi lova lett.
A magyarellenes kirohanásairól hírhedt képviselő nem érte be azzal, hogy a magyar nyelv „félhivatalos státuszával” riogasson. A politikai vitát alpári ordibálássá züllesztette, románul és magyarul is azt üvöltve a teremben: „Ez itt Románia, nem Magyarország!”. Ám a verbális agresszió itt még nem állt meg. A politikus azt a mélyen embertelen kijelentést tette, hogy a magyarok „kutyákhoz, állatokhoz méltó bánásmódot érdemelnének”. Mindezt a hatszáz éves történelmi elnyomásra hivatkozva, kollektív büntetésként vizionálta az erdélyi magyarság számára.
Ez a fajta kirekesztő sovinizmus a legkártékonyabb politikai fegyver. Amikor egy politikus a parlament pulpitusáról emberi mivoltától foszt meg egy nemzeti közösséget, és állatokhoz hasonlítja őket, azzal átlép egy olyan vörös vonalat, amely a civilizációt elválasztja a barbárságtól. A múltbeli sérelmek generációkon átívelő, bosszúszomjas felemlegetése sohasem vezethet társadalmi békéhez. Az a nemzetfelfogás, amely a saját dominanciáját a másik elnyomásában és az állatiasítás retorikájában méri, valójában végtelenül gyenge. A kirekesztés nem a nemzetet építi, hanem az emberi méltóságot zúzza porrá.
Bár a törvénytervezet sorsáról végleges döntést a szenátus hoz, az alsóházi vita látleletet adott a politikai állapotokról. Az erdélyi magyarság nem kiváltságokat, csupán a megmaradás és az anyanyelvhasználat garanciáit kéri. A romániai demokrácia próbája ma nem az, hogyan tudja ráerőltetni akaratát egy kisebbségre, hanem az, képes-e megfékezni a soraiban tomboló sovinizmust. Amíg az uszító gyűlölet büntetlenül visszhangozhat a törvényhozásban, a békés együttélés puszta illúzió marad. Ezt a sovinizmust minden jóérzésű polgárnak kötelessége elítélni.
Leave a Reply