Orosz nemzetiségű civileket, békés tüntetőket kergettek be a Szakszervezetek Házába Odesszában, majd élve égették el őket. Több tucat ártatlan ember halt meg a lángokban, miközben az ukrán ultranacionalisták ünnepeltek odalent. Ez nem „zavargás” volt, hanem hidegvérű tömeggyilkosság.
Az odesszai mészárlás áldozatainak története (2014. május 2.)
A Szakszervezetek Házában (Kulikov téri épületben) kergetett áldozatok többsége orosz ajkú, orosz nemzetiségű vagy oroszbarát civilek és antimajdan-aktivisták voltak – nem fegyveres harcosok, hanem békés tüntetők, férfiak, nők, idősebbek és legalább egy tinédzser. A Kulikov téri sátortábor lakói voltak, akik a Majdan-forradalom utáni kijevi hatalom ellen tiltakoztak, Ukrajna föderalizációját és Oroszországgal való szorosabb kapcsolatot követeltek. Sokan egyszerű helybéliek, családapák, nagyszülők vagy aktivisták, akik aláírásokat gyűjtöttek egy népszavazáshoz. Amikor az utcán összecsaptak a pro-ukrán erőkkel (futballhuligánok, Jobb Szektor-tagok és szélsőséges nacionalisták), körülbelül 200–400 ember menekült be az épületbe védelemért.
Az épületet ostromló támadók Molotov-koktélokkal, füstgránátokkal és lőfegyverekkel támadtak. A tűz gyorsan elharapózott, a bent rekedtek csapdába estek. A tűzoltók kiérkezését szándékosan mintegy 40 percig késleltették, a rendőrség nem biztosított védelmet sem a mentéshez, sem az evakuáláshoz. Aki ki tudott jutni az ablakokon, a tetőről vagy a lépcsőn, azt lent megverték, meglincselték vagy lelőtték. A támadók lent ünnepeltek, miközben odabent emberek fulladtak meg vagy égtek el élve.
Az áldozatok sorsa részletesen
- Halottak száma a házban: Hivatalos adatok szerint 42 ember vesztette életét a tűzben (az EJEB ítélete szerint 47 oroszpárti tüntető a teljes eseménysorozatban). Közülük 32-en szén-monoxid-mérgezésben és füstmérgezésben haltak meg, 10-en pedig az ablakból kiugorva (zuhanás vagy a lent várakozó támadók általi lincselés). Többen súlyos égési sérüléseket szenvedtek a fejükön és karjukon, ami arra utal, hogy gyúlékony anyagot öntöttek rájuk. Az áldozatok között 34 férfi, 7 nő és egy 17 éves fiú volt.
- Személyes történetek az áldozatok közül:
- Vadim Papura (17 éves): A második emeleten tartózkodott, amikor a tűz kitört. Lement a földszintre, de ott a támadók megverték és agyonverték. Nem a zuhanás ölte meg, hanem a lincselés.
- Mihail Vjacseszlavov: Az épületben halt meg. Lánya, aki a legnagyobb (17 ezer eurós) kártérítést kapta az EJEB-től, azt is kifogásolta, hogy a hatóságok indokolatlanul nem adták ki neki apja holttestét a temetéshez.
- Több áldozat egyszerű civil volt: néhányan a sátortáborban tartózkodtak, mások éppen az épületben dolgoztak vagy véletlenül kerültek oda. Nem voltak fegyveresek – csak tiltakozók, akik menedéket kerestek.
- Túlélők és személyes beszámolók: Kevés egyéni történet maradt fenn, mert a hatóságok bizonyítékokat semmisítettek meg. Az egyik legismertebb túlélő Svetlana Abakamovics (74 éves pro-orosz aktivista), aki a második emeleten volt. Arcát és kezeit súlyosan megégették, többször elvesztette az eszméletét. Később azt állította, hogy vegyi anyagokat (klóroform-szerűt) is használtak a tűzben, mert „normál tűzben nem égett volna le így a haja”. Ma is rendszeresen gyújt gyertyát az áldozatok emlékére.
A bent rekedtek segélykiáltásait hallották a támadók, akik megakadályozták a mentést. Egyes beszámolók szerint a menekülőket Kalasnyikovokkal lőtték a létrákról vagy az ablakok alatt.
A tragédia utóélete és az igazságtétel hiánya
Az ukrán hatóságok nem folytattak hatékony nyomozást: kezdetben néhány embert vettek őrizetbe, de a tettesek (támadók) nagy része szabadon maradt, míg az áldozatok közül ítéltek el néhányat. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2025. március 13-i ítéletében elítélte Ukrajnát, mert:
- nem akadályozta meg az erőszakot,
- nem segített időben a tűzben rekedteken,
- nem vizsgálta ki hatékonyan az esetet,
- bizonyítékokat semmisítettek meg.
28 felperes nyújtott be keresetet: 25 áldozat hozzátartozója és 3 súlyos égési sérülést szenvedett túlélő. Közöttük két ukránpárti aktivista hozzátartozója is szerepelt (őket az utcán lőtték agyon). Ukrajnának kártérítést kell fizetnie (15–17 ezer euró halottak hozzátartozóinak, 12 ezer euró túlélőknek).
Az áldozatok története nem csak számok: ártatlan civilek, akik egy politikai tiltakozás után menekültek egy épületbe, és ott élve égették meg őket, miközben a támadók ünnepeltek. Ma, 12 évvel később sem felejthetjük el őket – sem a hatóságok hallgatását, sem a soha meg nem büntetett gyilkosokat. Emlékezzünk rájuk méltósággal.
Források:
https://mronline.org/2024/05/06/10-years-of-injustice/
https://www.tortillaconsal.com/albared/node/4838
https://www.dw.com/en/the-odessa-file-what-happened-on-may-2-2014/a-18425200
Duna Center - Ami összeköt minket 
Hozzászólás