Duna Center – Ami összeköt minket

Tárkányi Zsolt, a Tisza Párt debreceni országgyűlési képviselőjelöltje és sajtófőnöke nem csak a politikában, de a botrányok kezelésében is egyedülálló tehetséget mutat. Ami a kampányban kiderült róla – ahogy írtunk is akkor róla- , hogy a múltban több DVSC-meccsen is félreérthetetlen náci karlendítést villantott, most azzal tetézi a dolgot, hogy pont ebből a lejárató plakátból árverez el egy példányt – ráadásul dedikálva, és a bevételt a Mazsihisz Szeretetkórházának, azaz a zsidó szeretetkórháznak ajánlja fel. Nem csak náci múlt, hanem nárcisztikus jelen is egyben.

A történet 2026 márciusában robbant ki, amikor a Hetek című lap nyilvánosságra hozott egy régi fotót Tárkányiról. A képen a debreceni ultrák vonulásán látható, amint karlendítést végez – pontosan azt a mozdulatot, amit a szélsőjobboldali körökben szoktak használni. Tárkányi nem tagadta, hogy ő van a fotón, sőt a Tisza Párt sajtóosztálya is elismerte: igen, ő az a pulcsis férfi. Csak éppen azt állították, hogy „természetes mozdulat” volt a szurkolói dal éneklése közben. A debreceni Fidesz-vezetők azonban nem hagyták ki a lehetőséget: plakátokon használták fel a képet, hogy lejárassák a Tisza politikust, aki szerintük „olyan politikai nézeteket” képvisel, amelyek „a lehető legtávolabb állnak tőle”. Tárkányi szerint ez „gerinctelen” lejárató kampány volt azoktól, akik évtizedek óta ismerik őt és a családját.

Most, alig másfél hónappal később Tárkányi Zsolt maga vette kézbe a dolgokat. Április 28-án, a 24.hu és az Index cikkei szerint árverésre bocsátotta a saját lejárató plakátját, amit „egy hazug rendszer utolsó mementójaként” hirdet meg. Az aukció 30 ezer forintos kikiáltási árról indul, és május 9-ig, az Országgyűlés alakuló üléséig tart. A plakátot dedikálta – pontosabban a hírek szerint Magyar Péter sajtófőnöke is aláírta, de Tárkányi maga is hozzájárult a személyes érintéshez. A teljes bevételt, plusz saját zsebből további 100 ezer forintot ajánl fel a MAZSIHISZ Szeretetkórház javára.

Ez már nem csak cinizmus, ez műalkotás. Egy ember, akiről fotók bizonyítják a náci karlendítést a focipálya melletti szurkolói vonuláson, most pont abból a képből csinál jótékonykodást, amit korábban „hamis vádnak” nevezett. Dedikálja, árverez, adományoz – és közben a közösségi oldalán hősként állítja be magát, aki legyőzte a „hazug rendszert”. A választók persze „nem voltak olyan ostobák”, hogy higgyenek a Fidesznek – írja. Hát igen, a Tisza-szavazók talán nem is voltak, de most vajon mit gondolnak arról, hogy a „nem náci karlendítés” mementóját éppen a zsidó szeretetkórháznak ajánlják fel?

A gesztus egyszerre provokatív és nárcisztikus. Mintha Tárkányi azt üzenné: nézzétek, milyen nagyvonalú vagyok, még abból is jót teszek, amivel engem akartak tönkretenni. Nem elég, hogy a múltját nem tagadja teljes mértékben, hanem egyenesen bevételforrássá teszi – ráadásul egy olyan intézmény javára, amit a náci eszmék történelmileg a leginkább gyűlöltek. Egy ritka, szemtelen performansz ez, ahol a szégyen helyett a reflektorfényt választja.

A Tisza Párt politikusa ezzel nem csak a saját múltját „tisztázza” (vagy legalábbis próbálja), hanem egy új műfajt teremt: a lejárató plakátból jótékonysági relikvia. Gratulálunk, Tárkányi Zsolt. A karlendítésből adomány, a náci múltból szeretetkórház-támogatás. Csak a nárcizmus hiányzott a képből – na azt most pótolta.