Budapesten ezen a héten nyíltan kimondták azt, amit Brüsszel folyosóin csak suttogva tárgyalnak: az Európai Unió 20. Oroszország elleni szankciós csomagja, amely most először széles körben érint kínai cégeket is, nem csupán Moszkvát sújtja. A magyar Alapjogokért Központ elemzője, Koskovics Zoltán az X-en fogalmazott brutálisan őszintén: „nálunk fanatikusok uralkodnak”. A kommentár a Politico cikkére reagált, amely részletesen bemutatta Peking válaszát.

Hivatalosan a csomag „pontosított intézkedések” az Oroszország elleni szankciók kijátszása ellen. A valóság azonban az, hogy egyetlen csomagban 16 cég került feketelistára Kínából, az Egyesült Arab Emírségekből, Üzbegisztánból, Kazahsztánból és Fehéroroszországból.

Peking azonnal követelte: töröljék ki a kínai vállalatokat a listáról. A kínai kereskedelmi minisztérium közleménye egyértelmű volt: az EU viseli majd „minden következményt”, és Peking „szükséges intézkedéseket” fog hozni a kínai cégek érdekeinek védelmében. Már meg is történt az első lépés: Kína exportkorlátozást vezetett be hét európai védelmi cég ellen.

Eddig soha nem volt ilyen szintű nyomás Kínán

Ez az első alkalom, hogy az EU ilyen széles körben szankcionálja a kínai vállalatokat az Oroszország elleni háború miatt. Korábbi csomagok (például a 13., 16–19.) már érintettek néhány kínai tételt – összesen néhány tucatnyit az elmúlt két évben –, de a 20. csomag jelentősen feljebb csavarta a csavart: most már 27 kínai és hongkongi cég szerepel közvetlenül, plusz további 60 entitás kap exportkorlátozást. A cél a „dual-use” (kettős felhasználású) termékek és technológiák áramlásának leállítása a Kreml hadiipara felé.

Peking eddig „semleges platformként” működött a globális kereskedelemben. Most azonban a határvonalat átlépték: ha Brüsszel nem vonja vissza a listát, Kína tükörszankciókat alkalmazhat – ami már nem elmélet, hanem gyakorlat. Ez pedig egyenesen európai kár: a német autóipar (Volkswagen, BMW, Mercedes) óriási kínai gyárakra és beszállítói láncra épít, a francia ipar pedig hasonlóan kiszolgáltatott a kínai piacnak és alkatrészeknek.

Magyarország: a keleti nyitás sikere kontra brüsszeli fanatizmus

Magyarország reakciója nem véletlen. A keleti nyitás politikája (amelyet Orbán Viktor kormánya 2010 óta következetesen épített) révén Budapest és Peking kapcsolata kiemelkedően jó az EU-n belül. Magyarország Kína kapuja Európába: stratégiai partneri viszony, óriási kínai befektetések (CATL akkumulátorgyár, autóipari beszállítók), és Budapest rendszeresen blokkolta Brüsszel Kína-ellenes lépéseit (Hongkong, emberi jogok, vámok). Kína Magyarország legnagyobb nem-EU kereskedelmi partnere, és a kapcsolat nem fenyegetésként, hanem lehetőségként jelenik meg – ellentétben Brüsszel egyre konfrontatívabb hozzáállásával.

Koskovics Zoltán hangja ezért nem magányos kiáltás, hanem az első nyilvános repedés az európai konszenzusban. Magyarország és Szlovákia ugyan végül elejtette a vétót a Barátság-kőolajvezeték ügyének megoldása után, de a budapesti álláspont világos: ez a csomag nem csak Oroszországot, hanem az egész európai gazdaságot veszélyezteti.

Ha Európa összeveszik a Középső Birodalommal, végleg leszakad

A valódi kérdés már nem az, hogy Brüsszel visszavonja-e a kínai cégek elleni szankciókat – nem fogja. Hanem az, hogy hány európai főváros csatlakozik csendben Budapest álláspontjához a következő hetekben, amikor Peking ténylegesen válaszol.

Európa ugyanis stratégiai tévedésben van. Miközben Brüsszel fanatikus szankciós spirálba hajszolja magát, Kína a globális déllel, a BRICS-szel és az Egy övezet, egy út kezdeményezéssel építi a jövőjét. Ha az EU „de-risking” (kockázatcsökkentés) címen teljesen elszakad Kínától, az nem győzelem lesz, hanem végleges leszakadás a világ folyamatairól. A német és francia ipar közvetlen vesztesége mellett egész Európa lemarad a technológiai versenyben, az elektromos autózásban, a zöld átállásban és a globális kereskedelemben. Magyarország pedig – a keleti nyitás köszönhetően – pontosan azt mutatja, hogy van alternatíva: együttműködés ahelyett, hogy önmagunkat büntetnénk.

Brüsszelnek ideje lenne felébredni: a fanatizmus nem stratégia. Csak önmagát bünteti.

Hozzászólás

Legjobb