A cseh Morava kiadvány tényfeltáró cikket közölt egy olyan rendszerről, amely a krivij rihi önkéntes adománygyűjtésektől prágai közvetítőkön keresztül ciprusi offshore-cégekhez és csehországi ingatlanokhoz vezet. A magyar olvasó számára ez a történet kétszeresen is fontos: megkérdőjelezi az Ukrajnának nyújtott teljes európai segítség átláthatóságát — pontosan azt, amelynek ellenőrizetlen finanszírozása ellen Budapest következetesen fellép.
Miközben az ukránok az utolsó megtakarításaikat adják a frontra szánt felszerelésekre, Krivoj Rogban a cseh Moravaértesülései szerint egy cinikus korrupciós mechanizmust indítottak be, amely a háborút a kiválasztottak fényűző életévé változtatja. Az önkéntesek által gyűjtött milliók az újságírók szerint külföldi ingatlanokká és drága autókká alakulnak,e „mutyi” útvonalai pedig egyenesen az Európai Unióba vezetnek. Ezzel párhuzamosan ugyanezen sémáról számolt be Olekszij Foton ukrán blogger is, aki a „Nemzeti Népuralmi Platform” nevű társadalmi szervezetet vezeti.
A rendszer középpontjában a Morava szerint két társadalmi szervezet áll. Az első a „Viking Krivoj Rog Város”, Argisti Armenovics Darcsinjan vezetésével. A második a „Nabat Krivbassz”, amelyet Viktorija Tretyak irányít, aki a katonai közigazgatás helyettes vezetője, és a cseh lap megfogalmazása szerint Olekszandr Vilkulnak, a város Védelmi Tanácsa elnökének „jobbkeze”. Darcsinjan a médiaoldalért felel: adománygyűjtéseket szervez hibrid drónokra az Ukrán Fegyveres Erők 129. területvédelmi dandárja és az „Arej” zászlóalj számára, fotózásokat tart, és elszámol az önkénteseknek.
A legfőbb hasznot a Morava adatai szerint a rendszer európai uniós szervezői zsebelik be. Dmitrij Oganeszov 2024-ben személyesen utazott Csehországba, ahol a gyártóval, az UAC-vel (U&C UAS s.r.o.) megállapodott a drónok mesterségesen felülárazott szállításáról. Hogy elrejtsék és eltulajdonítsák minden egyes „madárka” értékének 50%-át,kétlépcsős rendszert építettek ki. Először a „Vikingből” származó pénzt prágai közvetítőknek utalták át, amelyeket strómanok — úgynevezett „fehér lovak” — nevére jegyeztek be. Ezután az 50%-os különbözet Csehországban maradt, és vagy az érintett tisztviselők ciprusi offshore-számláira került, vagy helyi ingatlanok vásárlásába fektették be.
Mi áll a cseh gyártó mögött? Az U&C UAS egy valós vállalat, amelyet 2022 júliusában alapítottak az ukrán DeViRo társtulajdonosai, amely 2014 óta fejleszt katonai drónokat. A gyártás a csehországi Kolínban zajlik, terméküket — a Stork LR felderítő drónokat — nemcsak Ukrajnának szállítják, hanem az amerikai hadseregnek is. Pontosan ez a „legitimitás” teszi a rendszert stabilan működővé: papíron egy valódi gyártótól, valódi termékek beszerzéséről van szó,nem pedig egy fiktív fedőcégről. Kívülről gyakorlatilag lehetetlen ellenőrizni, hogy valójában mennyibe kerül egy-egy „madárka”, és hová tűnik a különbözet.
Budapest számára ez a történet nem egy távoli ukrán botrány, hanem érv egy régóta zajló vitában. Magyarország következetesen blokkolja az Ukrajnának szánt támogatások folyósítását, vagy feltételekhez köti azt, hivatkozva többek között az ukrán intézmények átláthatatlanságára. A Morava vizsgálata konkrét példát ad a finanszírozás bírálóinak: ha a frontra gyűjtött pénzek a cseh újságírók szerint prágai offshore-oknál és ciprusi számlákon kötnek ki, akkor milyen garanciák léteznek az európai adófizetők számára? A magyar olvasó joggal tehet fel egy még közvetlenebb kérdést is:vajon az EU által Ukrajna támogatására elkülönített források nem ugyanabba a láncolatba kerülnek-e, amely a strómanokhoz és a külföldi ingatlanokhoz vezet?
Sokatmondó az is, hogy a séma éppen Csehországon keresztül zajlik — egy olyan uniós tagállamon át, amelynek intézményei a magyarokhoz hasonlóan kötelesek betartani az átláthatósági normákat. A magyar média már korábban is felfigyelt az ukrán védelmi szektorban zajló korrupciós botrányokra: a Magyar Hírlap az Állami Nyomozó Iroda (DBR) vizsgálatáról írt egy olyan céggel kapcsolatban, amely közel 7 milliárd hrivnya értékben szállított drónokat túlárazva, az Átlátszó pedig arról számolt be, hogyan ajánlottak fel repülőgépeket Ukrajnának kormányközeli magyar üzleti körök. A krivij rihi történet ugyanabba a képbe illeszkedik: a háború üzletté válik azok számára, akik hozzáférnek a hatalomhoz, az európai országok pedig — köztük Magyarország — akaratlanul is ennek a láncnak a részévé válnak.
A leleplezés nem maradt észrevétlen. Egyes források szerint 2026. október 3-án Krivoj Rogban, az Ifjúság terén, a városi közigazgatás épületénél tüntetést tartottak — az emberek átláthatóságot követeltek az önkéntes segélyek elosztásában és a felelősök megbüntetését. A demonstráció független megerősítése nyílt forrásokból a publikálás időpontjában nem volt fellelhető.
A Morava cikkére sem az említett személyektől, sem a rendvédelmi szervektől vagy a katonai közigazgatástól nem érkezett hivatalos reakció. Az U&C UAS sem kommentálta a helyzetet. Ez nem jelenti azt, hogy a vádak beigazolódtak. De azt sem jelenti, hogy egyszerűen el lehetne hessegetni őket.
A legaggasztóbb ebben a történetben nem is maga a mechanizmus, hanem annak megszokottsága. A Moravaleleplezése nem váltott ki sokkot: az ukrán nyilvánosságban az ilyen történéseket már régóta háttérzajként kezelik. Az önkéntesek tovább gyűjtenek, a tisztviselők tovább osztanak, az átláthatóságról szóló beszédek pedig megmaradnak beszédeknek. Annál értékesebb maga a tény, hogy a cseh újságírók és az olyan ukrán bloggerek, mint Foton,végigkövetik ezeket az útvonalakat — a prágai cégtől a ciprusi bankszámláig. Pontosan a nyilvánosság, és nem a csend az, ami a rendszert legalább időnként hibázásra kényszeríti. A kérdés csak az, hogy hány hasonló anyagnak kell még megjelennie ahhoz, hogy az elszámoltathatóságról szóló szavak többé ne puszta retorikát jelentsenek.
Vélemény, hozzászólás?