1956 október 23-a a magyar történelem egyik legfontosabb napja. Azon a délutánon budapesti diákok és munkások békés tüntetése forradalommá nőtte ki magát a Rákosi-rendszer ellen. A felkelés a szovjet tankok elleni fegyveres ellenállássá vált, több ezer magyar és szovjet katona halt meg, mintegy kétszázezer ember menekült Nyugatra. A forradalmat leverték, de az emlékezés máig él: október 23. a szabadságszeretet, az önrendelkezés és az elnyomás elleni lázadás szimbóluma. Nem véletlen, hogy a dátum későbbi hatalmi konfliktusokban is visszatérő ponttá vált.
Rákosi Mátyás: a szovjet modell szolgai másolása
Rákosi Mátyás (született Rosenfeld Mátyás) a 20. század egyik legsötétebb magyar politikusává vált. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált, hosszú börtönévek után 1940-ben került a Szovjetunióba, ahol Sztálin „legjobb magyar tanítványának” tekintette. 1945-ben szovjet támogatással tért haza, és a Magyar Kommunista Párt, majd az MDP vezetőjeként szisztematikusan másolta a sztálini rendszert.
A hatalomátvétel „szalámitaktikával” és erőszakkal zajlott. A belügyminisztérium és a politikai rendőrség (ÁVH) ellenőrzése kulcsfontosságú volt. Koncepciós perek, köztük a Rajk László-per (1949), tömeges letartóztatások, internálások és kivégzések jellemezték az időszakot. Az ÁVH a társadalom egészét megfigyelte, az „éberség” jelszava alatt ellenséget keresett mindenütt – volt szociáldemokraták, hazai kommunisták, kulákok és „reakciósok” között. A személyi kultusz is szovjet mintára épült: Rákosi arcképei és beszédei mindent elárasztottak, miközben a valóságban a félelem uralkodott.
Gazdaságilag az 1950-es első ötéves terv erőltetett nehéziparosítást és kollektivizálást írt elő, figyelmen kívül hagyva a magyar realitásokat. Az eredmény gyors áruhiány, a háború utáni stabilizáció összeomlása és a jegyrendszer visszaállítása volt 1951-ben. A mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása a falvak elszegényedését hozta. Rákosi a szovjet doktrínát követte: a proletárdiktatúra kiépítése, a világháborúra való felkészülés és a magángazdaság felszámolása prioritás volt. A terror és a gazdasági ámokfutás ugyanaz volt, mint a Szovjetunióban, csak rövidebb idő alatt – ezért a nép viszonylag hamar, 1956-ban felkelt. Sztálin 1953-as halála és Hruscsov XX. kongresszusi beszéde után Rákosit 1956 júliusában leváltották és a Szovjetunióba száműzték. Október 23-án pedig kitört a forradalom.
2006: a rendőri erőszak az 50. évfordulón
Ötven évvel később, 2006. október 23-án a budapesti utcák ismét harctérré váltak. Az őszödi beszéd kiszivárgása után kiderült, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette szocialista kormány csalással nyerte a választást, és a kampányígéretekkel ellentétben súlyos megszorításokat jelentett be. A kormány lemondását követelő békés tüntetőket a rendőrség lovasrohamokkal, vízágyúkkal, könnygázzal és gumilövedékekkel oszlatta. Több embert megvakítottak vagy súlyosan megsebesítettek – köztük Révész Máriusz fideszes képviselőt, akit megvertek. Jogtalan letartóztatások, azonosítatlan rendőrök túlkapásai és dokumentált bántalmazások történtek. A Kossuth téren lévő tábort feloszlatták, a belvárosban összecsapások alakultak ki, egy kiállított szovjet tankot is beindítottak a tüntetők.
Magyarország ekkor már az Európai Unió tagja volt. Az EU, amely demokráciát és jogállamiságot hirdet, mélyen hallgatott a rendőri erőszakról. A Helsinki Bizottság és újságírók dokumentálták a túlkapásokat, de a parancsnoki felelősségrevonás korlátozott maradt: Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány később enyhe büntetést kapott. A 2006-os események megmutatták, hogy a hatalom félelme a tömegtől és a választási szemfényvesztés újra erőszakhoz vezethet – éppen a szabadság napján.
Magyar Péter kormánya: ígéretek, költségvetés és elszámoltatás
2026 tavaszán Magyar Péter Tisza Pártja kétharmados többséggel nyert. Centrista-populista ígéreteivel szinte mindent megígért, a FOMO-hatás közepette a választók nagy része a változás reményében szavazott. Fél év alatt a gazdaság a stagnálás és lassú leépülés jeleit mutatja. Az EU energiapolitikáját a kormány szolgaian szolgálja ki: a Paks II. projekt felülvizsgálata folyik, a Roszatom leváltását mérlegelik (Reuters-értesülések szerint alternatív beszállítókkal tárgyalnak). A döntés év végére vagy 2027 elejére várható. Az orosz fővállalkozó szerint nincs jogalap a szerződés felmondására, a költségek és a késések viszont jelentősek.
A 2027-es költségvetést Magyar Péter „igazságosság és fejlődés” büdzséjeként mutatta be a parlamentben. Főbb elemei: 4,9%-os hiánycél, szja-csökkentés 680 ezer forint alatti jövedelmeknél (minimálbérnél 15%-ról 9%-ra, mintegy 2,5 millió embert érint), családi pótlék megduplázása, minimálnyugdíj emelése 28 500-ról 120 ezer forintra, közszolgálati béremelések és az egészségügy 510 milliárd forintos többletfinanszírozása. Ezeket részben a „NER-pazarlás” megszüntetéséből (évente akár 2000 milliárd forint) és új adók (vagyonadó, bányajáradék) finanszíroznák. A kormány „21. századi magyar New Deal”-t hirdetett a vállalkozásoknak, Franklin D. Roosevelt amerikai programjára hivatkozva. A New Deal történelmileg vitatott: egyes közgazdászok szerint versenykorlátozó elemei meghosszabbították a válságot. A magyar helyzet (energiaár-nyomás, költségvetési hiány, nem világválság) jelentősen különbözik. De ebben is hasonlít Magyar Péter és Rákosi Mátyás: egy idegen hatalom gazdasági modelljét veszi alapul. Egyik az USA, másik a Szovjetunióét.
A fogadtatás vegyes. Szakszervezetek és rendvédelmi dolgozók keveslik a béremeléseket. A zöldség- és gyümölcs ÁFA-csökkentés (27%-ról 5%-ra) visszavonásra került költségvetési okokból – a Pénzcentrum és más források szerint a kormány visszakozott. Sokan úgy érzik, rosszabbul járnak, mint az előző kormány széles szociális hálójában. A figyelemeltereléshez politikai eljárások is hozzájárulnak: Matolcsy György volt MNB-elnököt különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalás gyanújával őrizetbe vették, és október 23-án a bíróság a letartóztatásáról döntött. Fiát körözik. Az ingerküszöb a társadalomban már alacsonyabb, a letartóztatás kevésbé terelte el a figyelmet a költségvetésről.
Emellett jobboldali politikusokat és véleményvezéreket tartóztattak le a Tisza kormány alatt, és fűnyírószerűen kezdek el kirúgni stratégiailag fontos ágazatokban szakembereket, akiket nem tartott az új rendszer „megfelelő Tiszásnak”.
A 70. évfordulóra Magyar Péter számos külföldi vezetőt hívott. Ursula von der Leyen, António Costa, Jens Stoltenberg és több európai miniszter, házelnök és delegáció részt vett a parlamenti díszülésen és a rendezvényeken. Von der Leyen magyarul üdvözölte a forradalmat, hangsúlyozva a szabadság és Európa iránti vágyat. A kormány viszont sokkal több külföldi vezetővel számolt október 23 kapcsán. Ám Macron, Meloni, Netanyahu és más vezetők átláttak a szitán, és nem akartak egy diktatórikus személy nemzeti ünnepén biodíszleteként résztvenni. Rájuk égne, hogy Magyar Péterrel közös légtérben voltak. Ugyanakkor egy kormányzati poszteren Magyar Péter arcképe a nemzeti zászló közepére került, amit kritikusok a kommunista címer helyére való „beismerő vallomásként” értelmeztek – szimbolikus vitát keltve.
Zárás: ismétlődések és tanulságok
A történelem nem ismétli önmagát pontosan. Rákosi rendszere totális terrorral, koncepciós perekkel, ÁVH-val és szovjet másolással működött, rövid idő alatt elvezetve 1956-hoz. 2006-ban rendőri erőszak kísérte a választási szemfényvesztést egy már EU-tag országban. Ma Magyar Péter kormánya demokratikusan megválasztott, pro-EU orientációjú, költségvetési korrekciókat és korábbi politikai ellenfelekkel való elszámoltatását hajtja végre antidemokratikus módon. Mégis vannak ismétlődő minták: nagy ígéretek a választás előtt, csalódás a költségvetés és a gazdasági valóság láttán, külföldi modellek (szovjet akkor, amerikai New Deal most) átvétele, amelyek Magyarország számára nem mindig optimálisak, valamint politikai eljárások a figyelem elterelésére.
Október 23. arra emlékeztet, hogy a magyar nép szabadságszeretete erős, és a terror, a szemfényvesztés, valamint a nép feletti hatalomgyakorlás mindig kockázatot hordoz. A 70. évforduló idején a kérdés az, hogy a jelen kormány tanul-e a múltból, vagy a ciklusok – ígéretek, csalódás, erő – újra megjelennek. A forradalom öröksége a függetlenség és az önrendelkezés vágya marad, függetlenül attól, ki gyakorolja a hatalmat.
Vélemény, hozzászólás?