Kiszivárgott információk szerint a magyar kormány november 1-jére várhatóan bemutatja a migrációs paktum implementációjára vonatkozó javaslatát, miközben az Európai Bizottság aktívan közreműködik a szükséges jogszabályok szövegezésében.
A Konfront.hu október 20-i beszámolója szerint az Európai Parlament LIBE bizottságának strasbourgi ülésén a holland zöld képviselő, Tineke Strik érdeklődött a magyar helyzetről. Elmondta, hogy a kormány „vizsgálja” a menekültügy és határvédelem kérdését, és november 1-jére várható a javaslat. Michael McGrath, a demokráciáért, igazságügyért, jogállamiságért és fogyasztóvédelemért felelős biztos megerősítette a szoros együttműködést, és kijelentette, hogy a Bizottság kész támogatni Magyarországot a Migrációs és Menekültügyi Paktum átültetésében. A szolidaritási mechanizmus három lehetőséget kínál (menedékkérők átvétele, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás), amelyek közül a tagállamok szabadon választhatnak, de az uniós jogot és az Európai Unió Bíróságának döntéseit teljes mértékben át kell ültetni.
Ez éles ellentétben áll azzal a következetes állásponttal, amelyet az előző, Orbán Viktor vezette kormány képviselt. Bakondi György belbiztonsági főtanácsadó áprilisban a kormány hivatalos oldalán egyértelműen fogalmazott: a migrációs paktum inkább vonzerőt jelent, nem pedig védelmet. A kvóták szerinti elosztás miatt Magyarország – ahol nincsenek illegális bevándorlók – érintett lenne, 30 ezer fős befogadótábor létesítésére is szükség lehetne. A 2015-ös tapasztalatok (Debrecen, Bicske) alapján ezek a létesítmények rontották a közbiztonságot. Válsághelyzetben a pénzzel történő kiváltás sem lenne lehetséges, és a paktum nem alkalmas a háborús eszkalációkból vagy afrikai helyzetekből induló százezres hullámok kivédésére. Orbán Viktor többször hangsúlyozta: ameddig nemzeti kormány van, a paktumot nem hajtják végre, nem fogadnak migránsokat, és nem fizetnek utánuk.
A június 12-én hatályba lépett paktum célja – a Világgazdaság összefoglalója szerint – az uniós területre belépők szigorúbb ellenőrzése, a felelősség megosztása és a kölcsönös bizalom erősítése. Brüsszelben sokan abban reménykedtek, hogy a Tisza-kormány alatt Magyarország közelebb kerül az uniós állásponthoz, mint az Orbán-érában. A jelenlegi kormányfő, Magyar Péter és Pósfai Gábor belügyminiszter nyilvánosan fenntartják a szigorú határvédelmet, elutasítják a kvótákat és a paktum jelenlegi formáját, nem nyújtottak be végrehajtási tervet, és a technikai segítségnyújtást tartják elfogadhatónak. Magyar Péter hangsúlyozta, hogy a választási ígéret szerint nem adnak fel a szigorú szabályozást, és különbséget tesznek az előző kormány gyakorlatával (letelepedési kötvények, embercsempészek szabadon engedése) szemben. A kiszivárgott információk azonban arra utalnak, hogy a háttérben a szövegezés és az átültetés előkészítése már zajlik.
A jelenlegi európai események árnyékában különösen rossz időzítésnek tűnik bármilyen elmozdulás.
Július 30–31-én Ceutában, a spanyol észak-afrikai enklávéban példátlan méretű határátlépés történt: becslések szerint 50–70 ezer, egyes helyi jelentések szerint akár 96 ezer ember próbált meg átjutni Marokkóból. Több tucat ember meghalt (vízbefulladás, tömegnyomor), a többség visszatért, de ezrek maradtak. Az esemény ideiglenes Schengen-határellenőrzéseket váltott ki Spanyolország és Olaszország között, és a közelmúltbeli uniós csúcson is mély megosztottságot mutatott. Meloni és más vezetők szigorítást, válsághelyzetben a menedékjogi eljárások felfüggesztésének lehetőségét szorgalmazták – pontosan azt a rugalmasságot, amelyet a paktum kritikusai szerint nem biztosít megfelelően a külső határok védelmére.
Párizsban és Milánóban október közepén a megélhetési és oktatási tiltakozások zavargásokba, fosztogatásba csaptak át. Franciaországban a hétvége az elmúlt évek egyik leghevesebb rendbontását hozta: ezrek üzletet rongáltak vagy fosztottak ki (köztük luxusüzleteket), autókat gyújtottak fel, középületeket támadtak (Limoges városházája is lángra kapott), mintegy 1800–2400 embert őrizetbe vettek, több száz rendőr megsérült. Részleges kijárási tilalmat rendeltek el. Donald Trump és JD Vance a migrációs politikát és az integrációs kudarcokat is okolták. Milánóban a Duomo környékén és a Galleria Vittorio Emanuele-ben hasonló jelenetek zajlottak: fiatalok (sok kiskorú, köztük külföldi állampolgárok) üzleteket fosztottak ki, szemeteseket gyújtottak fel, a rendőrség könnygázt és vízágyút vetett be, több száz embert állítottak elő. Meloni kormányfő elítélte az erőszakot, és további intézkedéseket fontolgat.
Ezek az események nem elszigeteltek: a nyugati európai nagyvárosokban ismét felszínre törtek a társadalmi feszültségek, miközben a külső határokon (Ceuta) továbbra is fennáll a tömeges beáramlás kockázata. A paktum – ahogy az előző kormány érvelése is hangsúlyozta – inkább a migránsok elosztására és a „szolidaritási” kötelezettségekre fókuszál, mintsem a határvédelem megerősítésére vagy a vonzerő csökkentésére. Magyarország eddig viszonylag sikeresen tartotta távol magától az illegális migráció következményeit a kerítés, a jogi határzár és a következetes politika révén. Egy november 1-jei elfogadás vagy végrehajtási lépés – különösen a Bizottság aktív közreműködésével – éppen akkor történne, amikor a nyugati tapasztalatok ismételten figyelmeztetnek a kontrollvesztés kockázataira.
A szolidaritási mechanizmus formális „választhatósága” kevésbé megnyugtató, ha a válsághelyzetben a pénzügyi kiváltás korlátozott, és a teljes jogátültetés kötelező. A magyar választók többsége eddig a szigorú határvédelmet támogatta; a kiszivárgott információk arra utalnak, hogy a kormányzat a nyilvános kommunikáció és a háttértárgyalások között navigál. A párizsi, milánói és ceutai események fényében azonban bármilyen engedmény vagy formalizálás rossz üzenetet küldene – mind a hazai közvéleménynek, mind azoknak, akik a magyar példát a külső határok védelmének egyik modelljeként tekintették.
Vélemény, hozzászólás?