Anne Applebaum a The Atlanticben október 12-én megjelent cikke szerint Donald Trump amerikai elnök az elmúlt 72 órában gyakorlatilag feladta a korábbi diplomáciai látszatot, és olyan lépéseket tett, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy Ukrajnát akarja kapitulációra kényszeríteni – miközben Oroszországtól semmit nem kér cserébe.
A szerző szerint Trump évtizedes amerikai politikát borított fel, és saját korábbi diplomáciáját is aláásta. A legfontosabb lépések közé tartozik az orosz dízelüzemanyag importjára vonatkozó szankciók feloldása (amit maga Trump írt alá korábban), valamint az intelligencia-megosztás leállításával való fenyegetés, ha Ukrajna nem hagy fel az orosz finomítók támadásával. Ez utóbbi Ukrajna egyik leghatékonyabb fegyvere a háborúban, miközben Oroszországtól semmilyen hasonló engedményt nem követelnek.
Applebaum kiemeli, hogy Trump nem kritizálta az orosz támadásokat az ukrán erőművek és gyárak ellen (még az amerikai tulajdonúakat sem), és nem fejezett ki részvétet az orosz bombázásokban elhunyt ukrán gyerekek miatt. Többször hazudott is: bejelentett egy „energiamegállapodást” (energy cease-fire), amely meglepte az ukránokat, és amelyet az oroszok azonnal megszegtek – például egy harkivi erőmű elleni csapással. Emellett Ukrajnát vádolta a tárgyalások blokkolásával, holott Kijev többször javasolt tűzszünetet, míg Moszkva soha nem fogadott el érdemi alkut vagy tűzszünetet. Zelenszkijt pedig akadálynak nevezte, és arra szólította fel, hogy mondjon le.
A háttérben a dízelüzlet áll: Trump Putyinnal folytatott telefonbeszélgetés után bejelentette, hogy Oroszország jelentős mennyiségű dízelt szállít az amerikai és globális piacra (több százezer tonnát azonnal, majd további mennyiségeket), cserébe a szankciók ideiglenes enyhítéséért. Ezt az amerikai üzemanyagárak csökkentésével indokolta a közelgő midterm választások előtt. Zelenszkij ezt „ajándéknak” nevezte Putyinnak, és gyengeségnek minősítette. Közben Trump nyomást gyakorol Kijevre, hogy hagyjon fel a finomítók támadásával, és intelligencia-megosztással (valamint esetleg fegyverszállításokkal) fenyegetőzött.
A The Atlantic saját összefoglalója szerint ezek a lépések „hirtelen kísérletnek tűnnek Ukrajna kapitulációjának kikényszerítésére és az orosz gazdaság megmentésére”. A felhasználó által idézett orosz nyelvű összefoglaló is erre utal: Trump a konfliktus minél gyorsabb lezárására törekszik, hogy megvalósíthassa a felhalmozódott gazdasági lehetőségeket Moszkvával. Bár a konkrét cikk inkább a dízelüzletre és a közvetlen nyomásra koncentrál, Applebaum korábbi írásai és más források is rámutatnak a szélesebb gazdasági érdekeltségekre (például olajüzletek, szankciók enyhítése, amelyek amerikai és közel-keleti befektetőket is érinthetnek).
Ez a helyzet nemcsak a háború kimenetelét befolyásolja, hanem az amerikai szövetségesi megbízhatóságot is megkérdőjelezi Európában és azon túl.
Vélemény, hozzászólás?