A magyarok számára Szent István az államalapító, a koronát viselő apostol-király. Az orosz ortodox hagyományban ugyanaz a személy igazhitű (pravednij) István, Magyarország királya: a szakadás előtti Egyház szentje, akit a konstantinápolyi pátriárka 2000-ben avatott szentté, a Moszkvai Patriarchátus pedig 2007-ben vett fel hivatalos naptárába.
Az orosz források – az Azbuka Veri, a Pravoszlavije.ru, a Radio Vera és a magyarországi orosz egyházmegye honlapja – nem „katolikus királyként”, hanem a keleti kereszténységhez is kötődő uralkodóként beszélnek róla. Éppen ez a kettős, Kelet és Nyugat közötti helyzet magyarázza, miért tartják őt ma Oroszországban is ugyanolyan fontos Szentként, mint Magyarországon.
Keleti gyökerek egy nyugati koronázás mögött
Az orosz életrajzok szinte mindig a családdal kezdik. Anyai nagyapja, Gyula fejedelem a 10. század közepén Konstantinápolyban keresztelkedett, patrikioszi címet kapott a császártól, és magával vitte Hierotheosz szerzetest, akit Theophülaktosz pátriárka Magyarország püspökévé szentelt. Templomokat emelt görög szentek tiszteletére, és keleti rítusú papokkal térített. Anyja, Sarolt már keresztényként nevelte fiát; a gyermek Vajkot háromévesen görög szertartás szerint keresztelték Istvánnak.
Géza fejedelem erőszakkal próbálta kereszténnyé tenni a népet. Az orosz hagiográfia szerint Isten látomásban mondta neki: nem ő viszi véghez a művet, mert keze vérrel szennyezett – hanem a fia. István tehát nem „nyugati importként” jelenik meg, hanem olyan uralkodóként, akinek családja már a bizánci kereszténységben gyökerezett.
996-ban feleségül vette Gizella bajor hercegnőt; 997-ben apja halála után trónra lépett; 1000 karácsonyán II. Szilveszter pápa követei koronázták királlyá. Az orosz magyarázat lényege: ez még a 1054-es nagy egyházszakadás előtt történt, amikor a római pápa az ortodox patriarchák között az első volt a tiszteletben, nem pedig különálló egyház feje. A koronázás politikai lépés volt: Magyarország bekerült a keresztény Európa körébe anélkül, hogy vazallussá vált volna.
A bizánci kapcsolat nem szakadt meg. István görög rítusú kolostort támogatott Veszprémben, keleti szenteknek – Kozmának és Damjánnak, Pantaleimonnak, Szent Györgynek – emelt templomokat, zarándokházat és templomot alapított Konstantinápolyban és Jeruzsálemben. A kettős kereszt, amely később a magyar címerbe került, bizánci ajándék emlékét őrzi. Utódai 1047-ben és 1074-ben is kaptak koronát Bizáncból; a Szent Korona alsó abroncsa is ehhez a keleti kapcsolathoz kötődik.
Államépítő és törvényhozó – „egyenlő az apostolokkal”
Az orosz szövegek Istvánban nem misszionárius szerzetest, hanem olyan uralkodót látnak, aki megteremtette a feltételeket, hogy népe Krisztushoz jusson. A Radio Vera műsorában Sztahij Kolotvin atya nyíltan Szent Vlagyimirhoz hasonlítja: mindketten fejedelmek voltak, akik a kereszténységet állami keretek közé emelték.
Tíz egyházmegyét szervezett (Esztergom és Kalocsa érsekség lett), minden tíz falura templomot rendelt, kolostorokat alapított (Pannonhalma Szent Márton tiszteletére, Pécsvárad, Zobor, Bakonybél). Törvényei evangéliumi elvekre épültek: védték az egyházi vagyont, büntették a böjt megszegését és a templomi rendzavarást, megkövetelték a papság tiszteletét. Fiához, Imréhez írt Intelmei – amelyeket az orosz források hosszan idéznek – a Szentháromságba vetett hitet, az Egyház védelmét, az idegenek befogadását és az irgalmasságot hangsúlyozzák.
Személyes jámborsága is helyet kap a zsitijékben. Titokban osztott alamizsnát; amikor a koldusok kitépték a szakállát, hálát adott a Szűzanyának. Éjszakáit imában töltötte. Csodái között emlegetik, hogy imája megállította II. Konrád császár hadát, és álomban figyelmeztették a besenyő támadásra.
Halála: Magyarország a Szűzanya oltalmában
István 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén halt meg. Halála előtt ünnepélyesen a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlotta az országot és az Egyházat. Székesfehérvárott, a Nagyboldogasszony-bazilikában temették el fiával, Imrével; a temetésen betegek gyógyultak meg.
A török hódítás idején ereklyéinek java része elveszett. Épségben maradt jobb keze – a Szent Jobb – és koponyájának egy része Dubrovnikban őrizték, majd 1771-ben visszakerült Magyarországra. 1951 óta a budapesti Szent István-bazilikában van. 2006-ban ereklyerészletet adtak a budapesti ortodox Nagyboldogasszony-székesegyháznak; egy másik részecske a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház ereklyetartójában található.
2007 júniusában Erdő Péter bíboros II. Alekszij pátriárkának ajándékozott ereklyerészletet – éppen abban az évben, amikor a Szent Szinódus felvette Istvánt az orosz naptárba.
Hogyan tisztelik ma Oroszországban?
A naptárban. Az Orosz Ortodox Egyház augusztus 20-án emlékezik rá. A dátum egybeesik a magyar állami ünneppel, így a budapesti orosz egyházmegyében a nemzeti ünnep egyben litúrgikus ünnep is. 2024-ben Nesztor metropolita a budapesti Nagyboldogasszony-székesegyházban magyar és egyházi szláv nyelven celebrált liturgiát az emléknapon.
A prédikációban. A Radio Vera rendszeresen emlékezik meg róla augusztus 20-án. A hangsúly: István „egyenlő az apostolokkal” nem szerzetesi missziója, hanem uralkodói tette miatt; a pápai koronázás nem zárja ki az ortodox tiszteletet, mert a szakadás előtt történt; a mai magyar ortodoxokért is imádkozni lehet hozzá.
Az ereklyék és a templomok révén. Moszkvában a Megváltó Krisztus-székesegyházban van ereklyerészlete. Magyarországon a Moszkvai Patriarchátus budapesti és vidéki plébániáin augusztus 20-án ünnepi istentiszteleteket tartanak, és az ortodox magyarok „nagy tisztelettel” fordulnak hozzá.
Nincs széles körű népi kultusza Oroszországban – nem Szent Miklós vagy Szent Szerafim szintű szent. Mégis belépett a hivatalos szentek közé, mert a keleti Egyház saját előtörténetének részét látja benne: egy olyan királyt, aki a kereszténységet államvallássá tette, mielőtt Kelet és Nyugat elvált volna.
Miért fontos ez a tisztelet?
Az orosz ortodox elbeszélés Istvánban három dolgot ünnepel.
Először a szakadás előtti egységet. István koronáját Rómától kapta, keresztségét keleti papoktól, kolostorait pedig mindkét irányban alapította. Ezért lehet egyszerre a katolikus Magyarország védőszentje és ortodox naptári szent.
Másodszor a keresztény uralkodó eszményét. Az Intelmek és a törvények az orosz olvasó számára Szent Vlagyimir, Bölcs Jaroszláv és a későbbi igazhitű fejedelmek rokonává teszik: a hatalom nem öncél, hanem az Egyház és a nép szolgálata.
Harmadszor a mai magyar ortodoxokért való közbenjárást. A Radio Vera kifejezetten arra buzdít, hogy Istvánhoz imádkozva kérjenek áldást a Magyarországon élő ortodox közösségekre.
Szent István tehát Oroszországban nem idegen szent, akit udvariasságból vettek fel a naptárba. Olyan uralkodó, akinek életében a keleti és a nyugati kereszténység még egy volt – és akinek emléke ma is hidat jelent a két hagyomány között. Augusztus 20-án, amikor Magyarország az államalapítót ünnepli, az orosz templomokban ugyanazt a királyt mint Istennek tetsző, igazhitű uralkodót említik az oltárnál.
Leave a Reply