A 79 éves volt konzervatív politikus és műsorvezető, Edwina Currie a Times Radio adásában szólalt meg a Piddington (Oxfordshire) környékén tervezett menedékkérő-tábor kapcsán. A falu körülbelül 350–400 lakosú, a kormány pedig egy közeli, használaton kívüli katonai telephelyen mintegy 1200–1250 felnőtt, egyedülálló férfi menedékkérő elhelyezését tervezi. A helyiek hevesen tiltakoznak, sőt szimbolikus függetlenségi népszavazást is kilátásba helyeztek.
Currie a beszélgetésben ezt mondta: „A nyilvánvaló dolog, amire 1200 fiatal férfinak szüksége lesz egy olyan kis falu közepén, mint a kis Piddington, az egy bordélyház – nem hiszem, hogy ők azt biztosítanák.” Hozzátette, hogy szerinte ilyesmi nem lesz engedélyezve.
A megjegyzés azonnal vihart kavart a közösségi médiában és a brit politikában. A Reform UK politikusai „betegesnek” nevezték, mások pedig a hosszú tétlenség és a nagy létszámú, fiatal férfiak elhelyezésének kockázataira hívták fel a figyelmet. Currie később tisztázta: a megjegyzés „tongue-in-cheek” (ironikus, félvállról vett) volt, és arra akarta ráirányítani a figyelmet, hogy ha hosszú ideig tétlenül tartanak nagy létszámú fiatal férfiakat, az bárhol problémákat okozhat. Megoldásként a gyorsabb ügyintézést és a hazaküldést, illetve a beáramlás megelőzését nevezte meg. Azt is megjegyezte, hogy Hollandiában legálisak a bordélyok, ahol az ott dolgozókat egészségügyi vizsgálatra kötelezik és adóztatják, de nem javasolt konkrét brit politikát.
A jogi és társadalmi háttér
Az Egyesült Királyságban a felnőttek közötti, magánjellegű szexuális szolgáltatás nyújtása és igénybevétele legális. A bordélyház (olyan helyiség, ahol egynél több személy nyújt szexuális szolgáltatást) üzemeltetése azonban tiltott, és büntethető. A vita tehát nem csupán az egykori miniszter ironikus megjegyzéséről, hanem a menedékkérők elhelyezésének módjáról, a kis falvak teherbírásáról és a hosszú várakozási idők társadalmi következményeiről is szól.
A Piddington-ügy része annak a nagyobb brit vitának, amely a kiscsónakos érkezések, a szállodákban és katonai táborokban való elhelyezés, valamint a helyi közösségek teherbírása körül forog. A kormány célja, hogy a szállodák használatát csökkentsék, és volt katonai létesítményeket vonjanak be. A helyiek viszont attól tartanak, hogy a falu népességét megsokszorozó, többségében fiatal férfiakból álló csoport szabad mozgása biztonsági és közösségi kockázatokat hordoz.
Currie nyilatkozata – még ha ironikusnak szánta is – jól mutatja, mennyire élesek a brit migrációs és integrációs viták. A tények szerint a bordélyházas javaslat nem komoly politikai programként hangzott el, hanem provokatív példaként a tétlenség és a létszámarányok problémáira.
Vélemény, hozzászólás?