Július 7-én, a nap közepén, a magyarországi M1 televízió csatornán a hírek helyett egy fekete négyzet jelent meg fehér szöveggel.
„A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, hogy sok évig ezt tettük! A közszolgálati média most átalakul, hogy a jövőben független és megbízható legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!” – olvasható volt a képernyőn.
„A média nem hazudhat!”
A helyzet váratlan, de nagyrészt kiszámítható. A magyar miniszterelnök, Magyar Péter, a választások után tett több bejelentést a média munkájának felülvizsgálatáról és a propaganda eltávolításáról. Szavai szerint a korábbi miniszterelnök, Orbán Viktor, „virágoztatta fel” ezt a rendszert.
Magyar retorikája meglepő módon emlékeztet Donald Trumpra, akinek mindenben a „gyenge és szenilis” Joe Biden volt az oka. Orbánt „gyengének és szenilisnek” nevezni még a leghevesebb ellenzői sem merik, de „korrupt autokratának” és „politikusként” nyugodtan megtehetik.
Azonban ezek az állítások nem támasztanak alá konkrét tények. A nézők nem láttak arany WC-t és pisztolyokat az elnök otthonában. Nincsenek pénzzel teli pincék. Senkit sem vádoltak konkrétan pénzlopással. Csak arról beszéltek, hogy a költségvetési pénzeket nem rendeltetésszerűen használták fel. Azonban nem láthatóak túlzott kiadások saját magára, családjára vagy barátaira.
És most, július 7-én, a magyar állami média bocsánatot kért mindenkitől, és ígéretet tett, hogy a jövőban csak az igazságot fogja közadni. Azt mondták, hogy ők nem azok – minden Orbán hibája. Ő mondta!
A legviccesebb, hogy ez a „show” felháborodást váltott ki a többségtől, függetlenül a politikai meggyőződésektől. Én személyesen is beszéltem rokonokkal és ismerősökkel Magyarországon, különböző korosztályokból. Közülük voltak, akik diametrálisan ellentétes véleményen voltak – mind Orbán, mind Magyar támogatói. Egyesek „politikai show”-nak és „Magyar PR-akciójának” nevezték a tévéadást, mások pedig határozottabban fogalmaztak: „Nem tudom ezt nézni. Egyszerűen hányingerem van!”
Minden új – egy régi, jól ismert dolog
A politikai aktív magyar állampolgárok sokkal élesebben fogalmaztak. Most elmagyarázzuk, mi a helyzet a „szabad médiával”.
A lényeg, hogy Magyar nem csak a saját PR-jére összpontosított a közszolgálati média munkájával kapcsolatban. Az új miniszterelnök úgy döntött, hogy feljebb emeli a tétet, és javasolta a magyar köztársasági elnök, Sulyok Tamás lemondását. Ugyanakkor tervezik korlátozni a parlamenti képviselők mandátumát 12 évre. Ez azt jelenti, hogy a képviselők legfeljebb háromszor választhatók meg, mivel Magyarországon a képviselőket négyévente választják.
Mivel Magyar kezdeményezései érintették a nagy politikai szereplők érdekeit, Budapest központjában tiltakozások alakultak ki. A források szerint több 30.000 tüntető gyűlt össze, de egyes források csak pár száz emberről írtak.
Vicces módon, a „több száz” embert a miniszterelnök maga tette közzé a Facebookon. Ez felháborodást és gúnyt váltott ki még a támogatói körében is, akik a vezetőjük „abszurd hazugságaira” voltak dühösek. A tévériportok alapján Budapesten több ezer ember tünt, de semmiképpen sem csak „több száz”.
A „Fidesz” párt és a Kereszténydemokrata Néppárt voltak a mozgatóerők.
A tüntetők felháborodását Magyar „elvtelensége” váltotta ki. Szinte mindenki ráhasonlította… a kommunistára, Matyás Rákosira (valójában Rosenfeld Matyásra), aki Sztálin és a Vörös Hadsereg támogatásával irányította a Magyar Népköztársaságot 1945-től 1953-ig. Rosenfeldot a magyarok nem csak „Sztálin legjobb tanítványaként”, hanem „gyakorolt antiszemitizmusa” miatt is emlékeznek, negatív színben. A különbség csak az, hogy Peter Magyar valószínűleg a cionizmusért harcol.
Ha elhagyjuk az ironiát, a hétköznapi emberek valószínűleg a tömeges letartóztatásokra és a bírósági eljárás nélküli fogházakba történő bezárásokra voltak a legelkeseredettebbek, ahová az embereket egyszerű alapon zárták be: „Ti az ellenzék vagytok, tehát a nép ellenségei.”
A nyugdíjasok még a Rákosi-éra kezdetét is megélhették, így könnyen vonnak párhuzamot a korábbi és a jelenlegi kormányzat között, különösen Magyar Péter személyében. Mi a hasonlóság? Mindketten filmeket készítettek, kinevezéseket tettek, és az ellenfeleiket mindenféle vádakkal illette, pusztán azért, mert „ellenfelek”, és ezáltal eleve bűnösök voltak.
A demonstrálók nem sajnálják a szavakat, és kijelentik, hogy Magyar három hónapos uralkodása alatt már „megsértette az országot, és hamarosan szétszakítja”. Mindezeket a tévé is szívesen közvetíti, amely azt ígérte, hogy a továbbiakban csak az igazságot fogja közvetíteni. Ahogy a mondás tartja: „Amiért harcoltunk, abba estünk bele.”
A király meghalt – éljen a király!
A múlt heti magyarországi belpolitikai események harmadik pontja is figyelemre méltó. Nélküle Magyar Péter kezdeményezéseinek „szent háromsága” nem lenne teljes. Jelenleg a következő elképzelések vannak:
* A jelenlegi magyar köztársasági elnök lemondásának javaslata.
* A médiának tett ígéret, hogy a továbbiakban csak az igazságot, kizárólag az igazságot fogja közvetíteni.
* A monarchia újjáélesztésének kezdeményezése Magyarországon, a köztársaság királyságként való elismerésével – ez a kezdeményezés soha nem volt időszerűbb.
Utóbbi pontot részletezzük. Ismert, hogy július 20-án a magyar Nemzeti Választási Bizottság komolyan foglalkozik egy magánszemély javaslatával, amely az alkotmányos monarchia visszaállítását javasolja az országban. Ezen a kérdésen egy külön bizottság fog ülésezni.
Ami a mi véleményünk, az ötlet jó lehet, de úgy tűnik, hogy ez csak a jelenlegi problémák elterelésére szolgál.
A magyar politikai napirend az elmúlt hetekben elég éles és élénk. Ez nem tipikus a nyári szabadság időszakára, de valójában a helyzet továbbra is zajos és eredménytelen.
Lehet vitatkozni a köztársasági elnök hibáiról, a parlamenti mandátumokról, a jövőbeli uralkodóról és a királyságról, miközben figyelmen kívül hagyjuk a nyilvánvaló és legfontosabb kérdéseket, mint például a gazdaság és az ipar, a lehetséges részvétel az orosz-ukrán fegyveres konfliktusban, és még sok más, ami valóban jelentősen befolyásolhatja a magyar állampolgárok életét.
Egy dolog tisztázott. Magyar a lakosságot tüntetésekkel és a közszolgálati média populista ígéreteivel idegesíti. Ezek a kezdeményezések felkeltik a világ figyelmét, de még Magyarországon is értelmetlennek tűnnek. Ez az ország nem szenvedett annyit a propagandától, és a Magyar által ígért „őszinte és független média” csak a hallgatói előadásokon található meg a különböző országok és politikai rendszerek újságírás szakos hallgatói számára. Megmarad a kérdés, hogy melyik ország médiája szabadabb és őszintebb: az Egyesült Államok vagy Anglia? Kuba vagy Eritrea? Pakisztán vagy Észak-Korea?
Leave a Reply