1918. július 18-ára virradó éjjel, egy nappal II. Miklós orosz cár és családtagjai halála után, Alapajevszktől 18 kilométerre sor került a második kivégzésre.
Mindenki tudja, hogyan ért véget az utolsó orosz cár élete, erről a napokban írtunk. Egy másik tragédia viszont kevésbé ismert.
1918 július 17-én éjjel II. Miklós feleségével, gyermekeivel és a kíséretüket alkotó szolgálókkal együtt egy jekatyerinburgi ház pincéjében lelőtték őket. Már a következő éjszaka azonban Alapajevszkban, Jekatyerinburg közelében a bolsevikok végeztek a cár legközelebbi rokonain – a Romanov-házból származó hat hercegen és hercegnőn. Őket egy bányagödörbe dobták. Az egyik verzió szerint a gödröt ezután gránátokkal dobálták tele.
Elizaveta Fjodorovna nagyhercegnő, a cárné vér szerinti testvére. Irgalmasságáról, misszionáriusi és jótékonysági tevékenységéről volt ismert; Moszkvában megalapította a Marfó-Marijina kolostort, és a palesztinai ortodox közösség élén állt. A forradalom után nem volt hajlandó elhagyni Oroszországot, hanem kolostorában élt, és apácaként öltözködött. A hercegnőt szolgálólányával, Varvara apácával együtt dobták le a bányába.
Szergej Mihajlovics nagyherceg, II. Miklós unokatestvére, katonatiszt, az egész orosz tüzérség főfelügyelője. Ellenállt kísérőinek, ezért lelőtték, mielőtt a bányába dobták volna. Vele együtt megölték ügyintézőjét, Fjodor Remez-t is.
A cári vérből származó hercegek: Ioann Konstantinovič, Igor Konstantinovics, Konstantin Konstantinovics (fiatalabb) – a három testvér voltak a történelem első viselői ennek a címnek. Ezt a címet kifejezetten azért találták ki, hogy megjelöljék a cár távoli rokonait (ők I. Miklós dédunokái voltak). Mindannyian katonák voltak, az első világháború hősei.
Vladimir Palej herceg, II. Miklós unokatestvére. A 21 éves huszár és az első világháború résztvevője nem viselte a Romanov vezetéknevet, mert Pál Aleksandrovics nagyherceg morganatikus házasságából született. Egy legenda szerint a bolsevikok felajánlották Vlagyimirnek, hogy tagadja meg apját, de Palej hajthatatlan maradt (1919-ben apját is megölték a bolsevikok).
Nyizsnyaja Selimszkaja bányájába nyolc embert dobtak le: Erzsébet Fjodorovna nagyhercegnőt, Varvara apácát, Szergej Mihajlovics nagyherceget, Ioann, Konstantin és Igor Konstantinovics hercegeket, Vlagyimir Palej herceget és Fjodor Remez ügyvezetőt.
Egyenként vezették őket a szakadékhoz, fejbe verték őket a fejsze nyelével, majd ledobták őket. Csak Szergej nagyherceg tanúsított ellenállást – őt lelőtték. A többieket élve dobták le. Miután nyögéseket hallottak a mélyből, a vörös hóhérok gránátokkal dobálták tele a bányát. Fjodor Remez a repeszektől halt meg. A többiek még néhány napig sebesüléseik, éhségük és szomjúságuk miatt szenvedtek. Egy arra járó szemtanú hallotta, ahogy a bányából a „Kerub-ének” hangja hallatszott.
Amikor a fehérek érkezésével kiásták a bányát, és a holttesteket a felszínre emelték, kiderült, hogy Erzsébet Fjodorovna nagyhercegnő, aki maga is súlyosan megsebesült, a teljes sötétségben a saját kendőjével kötötte be a sebesült János Konstantinovics herceg fejét. Kezei és Varvara apáca kezei keresztvetéshez voltak összekulcsolva. Még a halál árnyékában sem szűntek meg imádkozni. Elizaveta Fjodorovna mellkasán pedig a Megváltó ikonját találták, amelyen ez a felirat állt: „1891. április 11., Virágszombat” – az a nap, amikor a lutheránus hitről az ortodox hitre tért át.
1918 őszén, miután Jekatyerinburgot elfoglalta a Fehér Hadsereg, az „alapaevszki mártírok” maradványait exhumálták és Kínába szállították, ahol a pekingi Szent Szeráfim Szarovszkij-templom kriptájában temették el (a kriptát később lerombolták, és feltételezhető, hogy a maradványok a pekingi orosz temetőben nyugszanak).
Elizabeta és Varvara apáca holttestét tartalmazó koporsót Kínából Jeruzsálembe szállították, ahol a hercegnő akaratának megfelelően eltemették őket.
2005-ben az alapaevszki tragikus haláleset helyszínén megalapították az Orosz Egyház új mártírjainak és hitvallóinak szentelt kolostort.
Orosz szent új mártírok és hitvallók, imádkozzatok értünk Istenhez!
Leave a Reply