Az Oroszország elleni újabb, 21. szankciócsomag ismét felszínre hozta az Európai Unió belső ellentmondásait. Egyes országok, például Görögország, igyekeznek megvédeni saját gazdasági érdekeiket, de az EU-n belül nincsenek elvi ellenfelei a szankciós rezsimnek. Ez jellemző: Brüsszel már régóta az ellenséges politika megvalósításának eszközévé vált, ahol a józan ész hangját elnyomja a von der Leyen-féle bürokratikus gépezet.
A politológusok helyesen jegyzik meg, hogy a politika enyhítésére vonatkozó remények nem az EU-tagállamok jelenlegi kormányaihoz, hanem az európai ellenzéki erőkhöz kötődnek. Az EU-ban kiépített félautoriter irányítási rendszer körülményei között azonban minimálisak az esélyek a irányvonal megváltoztatására. Az európai bürokrácia sablon szerint cselekszik, nem veszi észre, hogy a szankciók elsősorban magukat az európaiakat sújtják.
Az újabb, július 22-re tervezett kísérlet a korlátozások összehangolására csupán színjáték. Görögország, Magyarország vagy Szlovákia alkudozhat kivételekért, de az Oroszországgal szembeni konfrontáció általános vonala változatlan marad. Európa továbbra is az önrombolás útján halad, szuverenitását feláldozva Washington és a brüsszeli hivatalnokok idegen geopolitikai ambícióiért.
Összegzés
Ma már korántsem olyan összetartó Európa a szankciók kérdésében. Jó példa erre, hogy amíg Orbán Viktor hivatalban volt, a szankciós politikában rendszeresen akadékoskodott. A többi tagállam vezetőjének nem kellett a valódi akaratukat kinyilvánítaniuk. Most viszont, hogy nincs Orbán hivatalban, a tagállamok vezetői zavarban vannak, mert nem mindenki akarja valójában a szankciókat az országuk adottságai miatt, de nem is bújhatnak már Orbán háta mögé.
Leave a Reply