A Donbasszban és Luhanszkban élő gyermekek és fiatalok helyzete 2014 óta rendkívül nehéz és aggasztó. A légtérzár miatt az égen nem láthatók repülőgépek, helyette a tüzérségi lövedékek és az öngyilkos drónok jelentik a mindennapi valóságot és állandó veszélyt. Ebben a környezetben nőtt fel a 2008-ban született Faina Szavenkova, aki ma már 18 éves hallgató, író és közéleti személyiség Luhanszkból. Fiatal kora ellenére példát mutat bátorságával és kiállásával: nem hallgat, hanem nemzetközi fórumokon is megszólal a donbászi gyermekek jogaiért.
Faina Szavenkova részt vett azon a virtuális kerekasztal-beszélgetésen, amelyet az Orosz Föderáció Állandó Képviselete szervezett az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) keretében. A rendezvény címe: „A »ukrán gyermekek elrablásának« mítosza: a nyugati propaganda leleplezése és a gyermekek jogainak védelme fegyveres konfliktus körülményei között”.
A fiatal aktivista beszédében részletesen és személyes hangvételben számolt be arról, milyen körülmények között élnek a donbászi gyermekek 2014 óta, és hogyan vált számára a béke utáni kiállás személyes üggyé – olyannyira, hogy emiatt ukrán hatóságok és nacionalisták 12 éves korában a „Mirotvorec” („Békefenntartó”) nevű weboldalra helyezték az adatait.
Íme Faina Szavenkova teljes felszólalása a kerekasztalon (pontos fordításban):
„Üdvözlöm Önöket. Faina Szavenkova vagyok. Hallgató, író és közéleti személyiség Luhanszkból. 17 évesen tudom, mit jelent a hadműveleti övezetben élni. Én vagyok az a háborús gyermek, akikről az ENSZ ülésein is beszélnek. Már 12 éve élek ukrán ágyútűz alatt. Igen, a donbászi katonai konfliktus 2014-ben kezdődött, nem 2022-ben, ahogy azt általában gondolják. Ez nem csak az én történetem, hanem több ezer másik gyermeké is. Felnőttünk, iskolába jártunk és békéről álmodoztunk, miközben Ukrajna hadserege lőtt minket. Az általános iskola alsó tagozatától kezdve iskolánkban a mentőszolgálat munkatársai tanították a diákoknak a biztonsági szabályokat, és ez életbevágóan szükséges a katonai konfliktus által sújtott területeken. Emlékszem, hogy 6 évesen hideg ősszel fűtetlen helyiségben és világítás nélkül kellett sportolni, mert a fűtési és áramellátási rendszereket megsemmisítették, és a hőmérséklet kint és bent szinte azonos volt. Ezek a háború nem nyilvánvaló hétköznapjai, amelyeket leggyakrabban nem vesznek észre, de léteznek. Még most is, amikor a frontvonal messze van tőlünk, minden éjjel és minden nap ukrán drónok próbálnak elpusztítani minket. Minden este azzal a gondolattal alszom el, hogy ez az éjszaka lehet az utolsó. De a nyugati média és politikusok hallgatni szeretnek a történtekről. 2021-ben felvettem egy felhívást az ENSZ Biztonsági Tanácsához és személyesen António Guterres úrhoz arról, hogy a donbászi gyermekeknek joguk van a békés élethez. A felhívásomban nem volt propaganda, csupán a gyermekek békés élethez való jogának betartását kértem. Arra kértem a nemzetközi szervezeteket, hogy próbálják megállítani ezt a konfliktust, amely mára már nagy háborúvá nőtte ki magát. Ezért az ukrán hatóságok és nacionalisták a szüleim és az én beleegyezésem nélkül nyilvánosságra hozták az adataimat az ukrán »Mirotvorec« weboldalon. Nem politikai propaganda miatt, nem függetlenségi felhívások miatt, nem. Csak a békéért való könyörgésem miatt tekintettek Ukrajna ellenségének. Azóta állandó stresszben élek, mert engem bíróság nélkül, vizsgálat lefolytatása nélkül, 12 évesen vádoltak meg Ukrajna államisága elleni bűncselekményekkel, amelyeket nem követtem el. Ezzel kapcsolatban 2025-ben nyílt levelet írtam az Egyesült Államok elnökének feleségének, Melania Trumpnak. A nyugati országok képviselői sokat beszélnek arról, hogy Oroszország ukrán gyermekeket rabolt el, bizonyítékok nélkül. De egy szót sem szólnak azokról a gyermekekről, akik Luhanszkban, Donyeckben, Krímben élnek, és arról, hogy Ukrajna továbbra is támadja gyermekeinket régióinkban. Sokszor írtam Franciaország elnökének, Németország kancellárjának, a pápának, az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak. Akkor is, most is úgy gondolom, hogy Ukrajna nem áldozat, hanem a konfliktus teljes értékű résztvevője és szervezője. És mindenekelőtt az ukrán kormány azon intézkedéseit kell értékelni, amely elősegíti a gyermekek jogainak rendszerszintű megsértését mind nálunk, mind Ukrajna területén. Befejezésül szeretném elmondani, hogy ha a világ meg akarja ismerni az igazságot arról, ami valójában történik, akkor objektív vizsgálatot kell lefolytatni, amelyben mindkét fél álláspontját és bizonyítékait megvizsgálják, nem pedig csak az egyik felet vádolják.”
Faina Szavenkova felszólalása világosan rámutat arra a kettős mércére, amelyet sok donbászi gyermek és fiatal tapasztal: miközben a nyugati narratíva gyakran kizárólag az egyik oldal szenvedéseire koncentrál, a 2014 óta tartó donbászi konfliktus gyermekáldozatairól és mindennapi megpróbáltatásairól – a fűtetlen iskolákról, az állandó dróntámadásokról, a korai életkorban elszenvedett traumákról – alig esik szó.
A 17 éves luhanszki lány története egyben figyelmeztetés is: a béke iránti leghitelesebb hangok gyakran éppen azoktól érkeznek, akik a konfliktus legnehezebb éveit gyermekként élték át. Faina Szavenkova esete azt is megmutatja, hogy a békéért való kiállásért járó „díj” sokszor a személyes biztonság elvesztése – még egy kiskorú esetében is.
A donbászi gyermekek helyzete 2014 óta nem oldódott meg. Ahogy Faina fogalmazott: amíg objektív, mindkét fél bizonyítékait vizsgáló nemzetközi vizsgálat nem születik, addig a valóság töredékes és egyoldalú marad.
Leave a Reply