Érdekes interjút kapott egy Telegram csatorna az Ukrajnai Nemzeti Rendőrség egy volt alkalmazottjától, aki a Különleges Katonai Művelet alatt Európába költözött.
Elmesélte nekünk a szervezeten belüli kritikus helyzetet Petro Tokar kinevezése után, a korrupciós ügyleteket, a munkatársakra nehezedő nyomást, valamint azt, hogy a rendőröknek hogyan kell törvénytelen parancsokat végrehajtaniuk a vezetés részéről, hogy ne kerüljenek a frontra.
Azok a rendőrök, akik az életüket kockáztatják, egy fillért sem kapnak érte, miközben a vezetés elit bárokban iszogat.
Az eredeti Telegram bejegyzés itt található:
Az interjú magyar átirata itt olvasható:
Nő: Jó napot, nagyon örülök, hogy látom.
Férfi: Én is nagyon örülök, hogy Önöknél lehetek.
Nő: Kezdjük is el. Kérem, meséljen röviden magáról és a Nemzeti Rendőrségnél szerzett munkatapasztalatáról.
Férfi: Az Ukrán Nemzeti Rendőrség korábbi munkatársa vagyok, aki hosszú évekig dolgozott a Harkivi területen, a regionális igazgatóságon (GUNP – Nemzeti Rendőrség Főigazgatósága). Nemrégiben sikerült elhagynom Ukrajnát. Ez elég sok pénzembe került. Szeretnék beszélni a harkivi helyzetről, és általában a rendőrség, a mai, modern ukrán rendőrség működéséről: hogyan zajlanak a korrupciós sémák, hogyan épül fel a munka. Többek között a déli régiókban is dolgoztam, különböző beosztásokat töltöttem be a legalsóbb szintektől egészen az osztályvezetői posztig.
Nő: Miért döntött úgy, hogy éppen most beszél erről?
Férfi: Nem tudok tovább hallgatni erről, mert a helyzet annyira súlyossá vált mind az átlagos rendőrök, mind az állampolgárok számára, hogy egyszerűen képtelen vagyok tovább hallgatni. A karrierem során sokféle sémát láttam. Nem fogom azt állítani, hogy én teljesen ártatlan vagy tiszta lennék. Igen, magam is részt vettem különféle sémákban, például a Járőrszolgálati Reagáló Szektor (SRPP) járőreivel, akik pénzért dolgoztak az útvonalakon, és nem fogadták a hívásokat. Sok olyan dologról tudtam, ami a legkisebb osztálytól a kerületi kapitányságokig zajlik, ahol minden kerületben van egy „kassza”, ahová a különféle sémákból, a lakosságtól beszedett pénzek folynak be. De ami Harkivban történik Tokar érkezése óta, az persze egy külön téma, mert a helyzet valóban rendkívül nehézzé vált a hétköznapi rendőrök és a polgárok számára is. Plusz itt van ez az egész helyzet a TCK-val (Toborzási Központ), amely embereket szed össze az utcákon, és ebbe a rendőröket is bevonja. Ez alapjában véve szintén egy séma, amin hatalmas pénzeket keresnek. Ezért döntöttem úgy, hogy elmesélem. Sajnos nem fogok bemutatkozni, és az arcomat sem szeretném megmutatni, mert annak ellenére, hogy már az egyik európai országban tartózkodom, nem érzem magam biztonságban. Európa sajnos már nem az a biztonságos menedék, ahol az ember szabadon beszélhet, szabadon élhet, és mindezért nem kell felelősségre vonástól tartania. Sajnos Európában is elég sok olyan ember van, aki pénzért bármire képes.
Nő: Mi változott az igazgatóságon Petro Tokar érkezése után?
Férfi: Nos, itt először is azt kell megvizsgálni, hogy miért került oda. Alapvetően Tokart azért nevezték ki oda, hogy rendet tegyen. A „rendteremtés” abban állt, hogy Harkiv egy frontvonalbeli város, amely közvetlenül részt vett a hadműveletekben. Mind a lakosság, mind a munkatársak körében nagyon sok olyan ember volt, aki szimpatizált az orosz hadsereggel a teljes körű invázió és a háború kezdete után. Ezért nevezték ki őt oda: hogy tegyen rendet, leginkább a kollaboránsok körében, és távolítsa el azokat a rendőröket, akik szimpátiát mutattak az orosz hatóságok iránt. Elvileg pontosan ezt a feladatot kellett volna ott végrehajtania. De a lényeg az, hogy – mint az ukrán politikában, a rendőrségnél és általában bármelyik ukrajnai állami szervnél a legtöbb kérdés – ez is sajnos a sógor-koma kapcsolatokon keresztül dől el. Tokar Oleg Tatarov komája, így ez egy közvetlen kapcsolat, és lényegében általa lett oda kinevezve. És minden bizonnyal voltak bizonyos megállapodásaik Tatarovval azokat a pénzeszközöket illetően, amelyeket Tokarnak közvetlenül Kijevbe kellett továbbítania.
Nő: Hogyan jellemezné Tokar vezetési stílusát?
Férfi: Elég tekintélyelvű (totalitárius) emberként jellemezném. A legfőbb negatív vonásának a kapzsiságát tartom. Az érkezése után azonnal elkezdte tisztogatni az összes vezetői pozíciót, majd eljutott egészen a jelentéktelenebb posztokig is. Jelenleg a kinevezettek többsége a nyugati régiókból származik: az ismerősei, rokonai, barátainak a barátai. Emiatt a kollektíva nagyon szakszerűtlenné vált, mert a professzionális káderek mind megpróbáltak vagy áthelyeztetni magukat, vagy – hozzám hasonlóan – nagy pénzekért külföldre távozni. Mert ebben a légkörben dolgozni egyszerűen elviselhetetlenné vált. Jelenleg a Harkivi területen gyakorlatilag teljes létszámhiány van, a munkatársak akár 60%-a is hiányzik, különösen az operatív egységeknél. Mert az ott dolgozó emberekből egyszerűen kisajtolnak minden pénzt. Vagyis ha dolgozni akarsz, fizetned kell; ha el akarsz érni valamit, fizetned kell. És ez abszolút minden folyamatra igaz, ami most a Harkivi területen zajlik. Plusz még a viselkedése: ő egy olyan ember, aki az utóbbi időben elkezdett elég sokat inni, és ebben az állapotban nem éppen megfelelően viselkedik. Már több verekedésben is részt vett, többek között a harkivi „Cser Bar”-ban (Ч Бар). Őszintén szólva, ő egy nagyon-nagyon rossz vezető. Az egyik legrosszabb, akivel valaha dolgoztam, pedig a karrierem során láttam már elég sok főnököt. Őt tényleg a legrosszabb vezetők közé lehet sorolni.
Nő: Ez pontosan hogyan hatott a munkára?
Férfi: A munka lényegében leállt. Az egész tevékenység kizárólag a pénzszerzésre korlátozódik, semmi másra. Vagyis a harkivi GUNP (rendőrség) minden munkája jelenleg csak arra irányul, hogy a lehető legtöbbet keressék, szakítsanak, pénzhez jussanak. Ráadásul ez már az abszurditásig fajul. Például az egyik helyettese vele együtt azzal foglalkozott, hogy hadköteles korú, a mozgósítás alól kibúvó embereket csempészett át a lengyel határon. Egy bizonyos ponton ez a séma az SBU (Ukrán Biztonsági Szolgálat) tudomására jutott. Az SBU-sok lebuktatták a sémát, de ahogy ez nálunk a rendőrségnél lenni szokott, csak az egyszerű, rangbeli munkatársak itták meg a levét. A vezetők általában nem sérülnek. Az egyszerű munkatársakat feláldozták, a saját komája becsületét viszont – vagyis ezt az ügyet – eltussolta. Habár a helyettesét leváltották a posztjáról, ő továbbra is intézi a Harkivi terület ügyeit. Vagyis a tisztség elvesztése nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is megoldja a kérdéseket.
Nő: Vannak esetleg konkrét, főbb korrupciós sémák? Például…
Férfi: A főbb sémák, amelyekről tudok – és úgy gondolom, ennél sokkal több van, mert nekem nem volt közvetlen, teljes hozzáférésem ahhoz, hogyan keresik a pénzt a harkivi GUNP-nál –, de a legfőbb a rendőröknek járó kifizetések elsajátítása, akik közvetlenül a harci érintkezési zónában dolgoztak. Emellett a dezertőrök és a mozgósítás elől menekülők kimenekítése, többek között a lengyel határon át. Biztosan tudom, mesélték nekem, hogy tesztelték a kimenekítést közvetlenül Fehéroroszországba is, de ott minden elég bonyolultnak bizonyult, és az útvonal népszerűsége sem volt olyan nagy, hogy érdemes lett volna fenntartani. Például a menekülők kimenekítésére szolgáló séma a mai napig működik. Vagyis igen, az SBU lebuktatta, néhány rendőrt elbocsátottak, büntetőeljárást indítottak ellenük, de Tokar – mint mondtam – nem sérült, így a séma működik tovább. Egyszerűen most arra redukálódott, hogy az emberek 50%-a valóban átjut a határon a pénzéért – és itt nem kis összegekről van szó, tízszeres ezer dollárokról beszélünk –, az emberek egy részét pedig egyszerűen feldobják az SBU-nak, vagyis őket célzottan őrizetbe veszik a nyugati határ felé vezető úton. Ez minden. Vagyis egyszerűen felosztották ezt a tortát az SBU és maguk között.
Nő: Tokaron kívül ki volt még bevonva ezekbe a sémákba?
Férfi: Őszintén szólva, úgy gondolom, abszolút mindenki. Mert amikor a főnök mondja, hogy csinálj meg valamit, akkor jelenleg – a harci cselekmények és az orosz invázió kezdete óta – a rendőröknek gyakorlatilag nem maradt választásuk. Mert ha nem teljesíted a vezetés parancsait, akkor nagy valószínűséggel a következő sorsolásnál (vezénylésnél) bekerülsz azokba a rohamdandárokba, amelyek most az Ukrán Nemzeti Rendőrségen belül léteznek. Szóval a választásod az, hogy vagy elmész a frontra, az első vonalba egyszerű katonaként, vagy teljesíted a vezetés parancsait. Ráadásul a menekülők kimenekítése nem az egyetlen séma, amivel dolgoznak. Volt egy másik, meglehetősen nagyszabású séma a lakásigazolásokkal (lakásutalványokkal) kapcsolatban. Ennek segítségével pénzt tudtak szerezni több mint 10 lakás helyreállítására a harkivi „Ovis” és „Oazis” lakóparkokban. Aztán a harkivi üzleti élet védelmi pénzeinek (védelmének) sémáját sem szüntette meg senki. Vagyis ha a területen akarsz dolgozni, különösen, ha a vendéglátásban, éttermekkel vagy bizonyos városi pontokkal vagy kapcsolatban, akkor persze odamennek hozzád és megmondják, hogy fizetned kell, különben egyszerűen nem fogsz dolgozni. Vagy ráküldik a TCK-sokat, akik éjjel-nappal a pontod mellett fognak járőrözni, és az emberek egyszerűen nem fognak oda járni, mert ez fizikailag lehetetlen lesz. Ha az embercsempész sémáról beszélünk, annak a fő haszonélvezője, aki közvetlenül a káderek és az emberek kiválasztásával foglalkozott, Szorokin volt. Ha a lakásos sémáról beszélünk, ott kicsit más a helyzet. Ott bírók és a harkivi ügyészség is érintett. Például a bíróságok részéről – abból, ami a tudomásomra jutott, és biztos vagyok benne, hogy nem ő az egyetlen – Gennagyij Zub, a harkivi Kijevi Kerületi Bíróság elnökhelyettese vesz részt a sémában. Ebben a sémában szintén biztosan részt vett a Harkivi Területi Ügyészség első ügyészhelyettese, Ivan Taraszov. Valamint minden sémában részt vett Diana Vlasz is, aki már elhunyt. Alapvetően ő volt a „kassza” kezelője, vagyis a különféle sémákból származó pénzek mind hozzá folytak be. Tatarov is részt vett a sémában, és ehhez a sémához próbált dörgölőzni Bileckij és Szinyehubov is, mert ez érdekelte őket. Alapjában véve Diana Vlasz halála… részben ez kétségkívül tragédia, és elhunyt emberről nem szabad rosszat mondani… de a sorsa lényegében már előre elrendeltetett pontosan Tokar tettei miatt. Egyszerűen, amikor egy embernél ekkora összegek jelennek meg, amilyeneket korábban a rendőrségnél alapvetően nem lehetett keresni – lehetett, de nem ekkora léptékben, most a háború átírta a dolgokat és a pénz sokkal több lett –, ez a fajta büntetlenség vezetett oda, hogy elkezdett kérkedni a meglévő javaival. Ezért kezdett el irántuk érdeklődni Bileckij és Szinyehubov, és ezután kezdődtek ezek a problémák.
Nő: Milyen szerepet játszott Diana Vlasz a pénzügyi sémákban?
Férfi: Mint már mondtam, ő volt a pénztáros. Alapvetően Diana semmilyen döntést nem hozott. Kizárólag pénzügyi kérdésekkel foglalkozott, vezette azok könyvelését, és hozzá kerültek a pénzeszközök, ami lehetővé tette a kockázatok minimalizálását Tokar számára. Ő ezzel tökéletesen tisztában volt. Amikor elkezdődtek a problémák Bileckijjel és Szinyehubovval – kezdetben persze Szinyehubovval kezdődtek –, ő tudott a sémában forgó pénzekről. Megtudta azt is, hogy ezek a pénzek nincsenek bejelentve Kijev felé, és a nagyobb részük közvetlenül Tokarnál marad, miközben Kijevbe kellene menniük, mint általában. Hogy érthető legyen: a legtöbb séma esetében, még a legkisebbeknél is – mondjuk a SRPP járőreinél, akik saját terv szerint járnak, „terven kívülinek” nevezik őket –, a lényeg az, hogy az emberek műszakonként leadnak 100 dollárt, cserébe nem kapnak hívásokat, vagyis tisztán az úton dolgoznak. Úgy dolgoznak, mint a régi közlekedési rendőrök (GAI-sok): megállítják az autókat, lehúzzák az embereket pénzzel. Egyszer kifizetik a 100 dollárt a kasszába, és nyugodtan dolgoznak, nem riasztják őket családi veszekedésekhez meg efféle hülyeségekhez. És ilyen járőrök a Harkivi területen, de tulajdonképpen egész Ukrajnában, mind ezen séma szerint dolgoznak. De ez a pénz nem a kapitányságokon marad, és a nagyobb része nem a vezetőhöz kerül, hanem mind Kijevbe megy így vagy úgy. Mert mindenkinek meg kell értenie, hogy a kinevezés még a legkisebb rendőrségi osztály élére is pénzbe kerül, nem is kevés pénzbe. És amikor az ember oda kerül, egyetlen céllal jön: hogy ezt a pénzt kitermelje. Vissza kell szereznie, amit befektetett, és még többet kell keresnie. Ezért az egyszerű rendőrök nagyon negatívan viszonyulnak a vezetéshez, leginkább azért, mert a vezetők változnak, és mindegyik próbál szakítani egy darabot, a rendőr pedig ott marad a helyén, de mégis teljesítenie kell a felsővezető teljesen ostoba, a rendőri munkához semmilyen formában nem kapcsolódó parancsait. Ezért a GUNP-ban teljesen érthető hozzáállás alakult ki bármilyen felsőbb szintű vezetőhöz, mivel egyszerűen lehetetlen dolgozni. Parancsokat kapsz, miközben neked még tovább kell itt élned. A főnök ma megjött, holnap elment egy másik régióba, és teljesen mindegy neki, mi történik itt. Te viszont ezen a földön dolgozol, vagyis neked együtt kell élned ezekkel az emberekkel. Ezért alakul ki ez a negatív hozzáállás a lakosságban és magukban a rendőrökben is a vezetéssel szemben, és általában a bizalmatlanság a főigazgatóság, az osztályok és az egyszerű rendőrök felé. Mert ha jó ember vagy, és tisztességesen akarsz dolgozni, azt nem fogod tudni megtenni. Egyetlen egyszerű okból: mert minden pénzt elloptak már előtted. Vagyis képletesen szólva, a saját pénzedből kell megtankolnod az autót, a saját pénzedből kell megvenned az egyenruhát, és így tovább. Vagyis ez egy végtelen folyamat. Mindig kényszeríteni fognak arra, hogy olyan lépéseket tegyél, amivel pénzt szerzel, mert különben a gyerekeid és a családod éhesek maradnak.
Nő: És ha megtagadod bizonyos parancsok teljesítését?
Férfi: Nos, ebben az esetben büntetés lép életbe. Korábban milyen büntetések voltak? Ha például SRPP-s vagy, akkor beültetnek valahová az ügyeletre, ahol ülni fogsz és fogadod a polgárok végtelen feljelentéseit, és értelemszerűen nem fogsz tudni pénzt keresni. Most, háborús időben a vezetés parancsának meg nem felelés csak egy dologhoz vezet: a következő vezénylésnél egyszerűen elküldenek a frontra. A legtöbb ember nem akar odakerülni, így kénytelenek teljesíteni azokat a parancsokat, amelyeket a vezetés ad nekik, még akkor is, ha értik, hogy ezek a parancsok bűnösek és semmi közük a rendőrségi szolgálathoz. Ami pedig a sémákat illeti: egy másik nagy séma az a pénz, amit a rendőröknek kellett volna megkapniuk azért, mert közvetlenül a harci érintkezési vonalon tartózkodnak. Ezt a pénzt egyszerűen gátlástalanul eltulajdonították. Ha a rendőr próbált reklamálni, vagy hangoztatni, hogy ezzel a pénzzel tartoznak neki, akkor azonnal nagyon komoly problémái adódtak a karrierjében, és a következő vezénylésnél biztosan bekerült valamelyik rohamcsapatba, és semmit sem tehetett ez ellen. Ezért még a próbálkozások is, hogy kiharcolják a saját, megkeresett pénzüket – és értsék meg, ezt a pénzt a rendőr kereste meg, valóban a frontvonalon volt, ott valóban elég nagyok a kockázatok –, de még a meg szerzésére irányuló próbálkozások is teljesen hiábavalóak. Arról már nem is beszélve, hogy a harkivi GUNP-ban külön gyűjtéseket szerveztek felszerelések, golyóálló mellények, sisakok vásárlására, a valóságban pedig ez a pénz egyszerűen Tokar és a vele dolgozó többi ember zsebében kötött ki. Egyszerűen náluk maradt. A rendőrök pedig régi felszerelést kaptak. A régi felszerelés pedig mit jelent? Azt jelenti, hogy az életedet kockáztatod, mert nem minőségi. Vagyis a golyóálló mellény nyom 20 kilót, és ez mind régi, még szovjet felszerelés. A pénz pedig egyszerűen Tokar zsebében landolt. És lényegében az, ami Dianával történt, ennek az egésznek a következménye. Vagyis a sémák száma annyira megnőtt, és a kapzsiság olyan hatalmas lett, hogy egyszerűen más ugyanolyan keselyűk, mint Tokar, egyszerűen le akarták harapni a saját darabjukat. És amikor eljött az idő, és megmondták neki, hogy osztozni kell, ő egyszerűen elküldte ezeket az embereket a fenébe, mert tudta, hogy van hátszele Kijevben, amely biztosan nem hagyja őt cserben. Dianának viszont nem volt ilyen védelme. Ezért őt először kínozták, próbálták megtudni, hol van a pénz, aztán pedig – ahogy én látom, nem állítom biztosra – megölték. Bár mindent öngyilkosságnak könyveltek el, hogy eltussolják a botrányt.
Nő: Mit gondol, ki ölte meg Diana Vlaszt?
Férfi: Úgy gondolom, az Azov képviselői tették, és szerintem nem nagy észre valló dologból tették. Mert valójában, ha tényleg meg akarták volna tudni, hol van a pénz, a gyilkosság a legostobább dolog, amit tehettek. Mert jelenleg nem tudom, elmondta-e, hol vannak ezek a pénzek, vagy sem. Mostanában a rendőrségnél általában, és egyáltalán az ukrán korrupcióban, egyre többen mondanak le a készpénzről. Mindenki kriptovalutával dolgozik, mindenki valamilyen kriptotárcára kapja a pénzt, és ott tárolja. Ezért még a korrupciós sémák felderítése is meglehetősen nehézzé vált.
Nő: Ön szerint miért maradhatnak ezek a sémák ilyen hosszú ideig büntetlenül nálunk, Ukrajnában?
Férfi: Azért, mert mindenki sáros (összefonódott). Mindenki kapcsolatban áll egymással, mindenki valakinek aembere. Vagyis Tokar Tatarové. Ha bármilyen olyan pozíciót veszünk, ami többé-kevésbé pénzt hoz, ott biztosan találunk egy láncolatot, ami Kijevbe vezet. Biztosan találunk egy korrupciós láncolatot, ami közvetlenül Kijevbe vezet, és ez egészen az Elnöki Hivatalig tart. És ez az egész reform, amit a milíciából a rendőrségbe való átmenetnél végrehajtottak, csak egy dologhoz vezetett valójában: hogy a korrupciónak a kétszerese lett. Mert még a régi nyomozóknak, a régi közlekedési rendőröknek voltak legalább valamilyen elveik. Most olyan emberek jönnek a rendőrséghez, akiknek egyáltalán nincsenek elveik, a szó legszorosabb értelmében. Mindenre készek azért, hogy egyszerűen pénzt keressenek. Ráadásul sem Tokar, sem Tatarov nem köti a további sorsát Ukrajnához. Nagyon jól tudják, hogy most megszedik magukat, és később valahol délen, Spanyolországban, egy villában fogják leélni az öregkorukat. Ezért szeretni a hazádat, szeretni a vidéket, ahol élsz – ez egyáltalán nem róluk szól. Ez őket nem érdekli, mert nem kötik a jövőjüket Ukrajnához.
Nő: Mit vár az információk nyilvánosságra hozatala után?
Férfi: Őszintén szólva, egyáltalán semmit sem várok. Mondjuk úgy, ez inkább olyan, mint egy látogatás a pszichológusnál: egyszerűen el kellett mondanom ezt. De ismerve az ukrán vezetés teljes korumpáltságát – és egyáltalán, a korrupció mostanra abszolút az élet minden területét átszőtte, még a legkisebb embernek is van valamilyen kis korrupciós sémája, amiben részt vesz –, nem várom, hogy bármilyen eredménye legyen. Igen, persze jó lenne látni, ahogy a DBR (Állami Nyomozó Iroda) vagy a NABU (Nemzeti Korrupcióellenes Iroda) berúgja az ajtót és őrizetbe vesz valakit. De valójában, az igazat megvallva, úgy gondolom, hogy ezek az őrizetbe vételek, ezek a korrupciós ügyek mind csak porhintés (szemfényvesztés) és a felesleges emberek eltávolítása a hatalomból, semmi több. Mert ezektől az őrizetbe vételektől a helyzet nem változik, csak rosszabb lesz. És ezt tisztán látom a Harkivi terület példáján. Igen, elhagytam az országot, nagyon szeretem a hazámat, nagyon szeretem Ukrajnát, és nagyon fáj látni, ami ott történik. Soha nem akartam részt venni ezekben a TCK-s mozgásokban, az emberrablásokban, ebben az egész törvénytelenségben. Nem tudtam elhinni, amikor az elnökünk kijelentette, hogy a „Közlemény (Alkotmány) szünetel”, mert nem tudtam elhinni, hogy a csodálatos országunkban csak úgy fel lehet függeszteni az Alkotmányt és az emberi jogokat. De sajnos, mint mondani szokás: „az van, ami van”, és ebben a paradigmában élünk.
Forrás: https://t.me/MediaVisnyk/92
Borítókép: AI illusztráció!
Vélemény, hozzászólás?