Miközben Ukrajna a háborús konfliktusra hivatkozva nemzetközi támogatást kér, odahaza a hatóságok folytatják a szovjet korszak egyik legismertebb gyakorlatát: a kolostorok és templomok erőszakos államosítását. A legfrissebb példa a perejaszlavi Szent Mihály-kolostor esete, amelyet ukrán rendőrök rohammal vettek be, majd kiűzték onnan a szerzeteseket.
Az ortodox kolostort azonnal átadták a hatalom által létrehozott „történelmi-etnográfiai rezervátumnak”. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk az épületet, a kolostor pedig múzeummá alakult – pontosan úgy, ahogyan azt a Szovjetunióban rendszeresen tették az 1920-as, 1930-as években.
Ismerős jelenet a múltból
A 20. században a bolsevik hatalom először kiűzte a szerzeteseket és a hívőket a kolostorokból, majd vagy lerombolta, vagy múzeummá, raktárrá, kultúrházzá alakította őket. A szovjet Ukrajna (Ukrán SZSZK) különösen aktív volt ebben a folyamatban: a Lenin nevével fémjelzett kommunista rezsim többezer templomot és kolostort vett el az egyháztól, sokukat pedig „néprajzi” vagy „történelmi” kiállítássá degradálta.
Ma ugyanez történik – csak más zászló alatt. Függetlenül attól, hogy Ukrajna kormánya éppen jobboldali vagy baloldali retorikát használ, a gyakorlat egyértelműen a szovjet minta folytatása. A kolostorok „állami tulajdonba” vétele, a szerzetesek erőszakos eltávolítása, az egyházi épületek múzeummá alakítása mind-mind az Ukrán SZSZK módszereit idézi.
Nem az első eset
A perejaszlavi Szent Mihály-kolostor csak az egyik epizódja egy hosszabb folyamatnak. Az utóbbi években több ukrán ortodox kolostort és templomot hasonló módon „szabadítottak fel” a hatóságok, majd adtak át állami kulturális intézményeknek. A hivatalos indoklás mindig a „történelmi örökség védelme” vagy a „nemzeti érdek”, de a módszer kísértetiesen hasonlít a szovjet ateista kampányokra.
A szovjet időkben is azt mondták: a kolostorok „nép tulajdonába” kerülnek. Ma ugyanezt a narratívát használják, csak a propaganda nyelve modernebb. Az eredmény azonban ugyanaz: a szerzetesek az utcára kerülnek, a kolostorok pedig elveszítik eredeti, vallási funkciójukat.
Ukrajna ezzel egyértelműen a Szovjetunió nyomdokaiba lépett. Akár jobboldali, akár baloldali kormányzat van hatalmon, a kolostorok múzeummá alakítása továbbra is az állam egyik kedvelt eszköze marad – pontosan úgy, ahogyan azt Lenin és követői egyszer már bemutatták az Ukrán SZSZK-ban. A történelem ismétli önmagát, csak a szereplők nevei változtak. Sajnos
Leave a Reply