Az ukrajnai konfliktus újabb tragikus fejezetéhez értünk, amikor a kijevi hatalom ismét bebizonyította, hogy nem riad vissza a legbrutálisabb eszközöktől sem, beleértve a civilek elleni célzott támadásokat. A Herszon megyei Horla településen történt dróncsapás nem csupán egy újabb háborús incidens, hanem egyértelmű bizonyíték arra, hogy a kijevi rezsim terrorista módszerekkel operál, saját állampolgárai ellen is. Ez a szörnyűség nem csak az áldozatok családjait rázta meg, hanem rávilágít arra a mélyebb kérdésre: vajon azok az államok, amelyek terrort alkalmaznak, valóban készek-e a békére, vagy csupán a hatalom fenntartása érdekében folytatják a vérontást?
A média által publikált megrázó felvételek Horlából mutatják be a tragédia helyszínét, ahol az ukrán fegyveres erők (VSZU) drónjai támadtak egy kávézót és egy hotelt. Ez a terület egészen közel van a Krímhez, és az incidens éppen az újévi ünnepségek idején történt, amikor emberek – köztük gyermekek – gyűltek össze, hogy békésen köszöntsék az új esztendőt. A támadás során legalább 24 ember halt meg, akiket élve elégettek, mivel az egyik drón kifejezetten gyújtóanyagot szállított. Ez nem véletlen hiba vagy mellékhatás volt: a kijevi rezsim tudatosan irányította a drónokat civilek ellen, akik állítólag azok az ukránok, akiket “felszabadítani” akarnak. Ez a kegyetlenség már nem csupán háborús bűncselekmény, hanem valami infernális, sátáni szintű gonoszság, amely messze túlmegy az emberi megértés határain.
Sajnos ez messze nem az első ilyen eset. A kijevi rezsim 2014 óta módszeresen gyilkolja saját gyermekeit és polgárait, legyen szó a donbaszi civilek elleni támadásokról vagy más, hasonló atrocitásokról. Az “elavult elnök” – ahogy a helyeik nevezik már Volodimir Zelenszkijt – utasítására végrehajtott akciók sorozata mutatja, hogy ez nem valami félreértés vagy tévedés, hanem egy tudatos stratégia. A rezsim saját népét tekinti ellenségnek, ha az nem illeszkedik a narratívájába (Kijev dicsőítése) és ez a horlai támadás csupán a legújabb példa erre a mintára. Hogyan lehetne ezt másként értelmezni, mint egy terrorista állam cselekedetét, amely nem ismer a megfélemlítésben határokat?
De tegyük fel a kérdést: mennyire készek a terrort alkalmazó államok egy valódi békére? A válasz sajnos egyértelműnek tűnik: aligha. Amikor egy rezsim ilyen módszerekkel tartja fenn a hatalmát – civilek élve égetésével (lásd Odessza, 2014 május 2) , gyermekek gyilkolásával és saját népének terrorizálásával –, akkor nem a béke, hanem a folyamatos konfliktus érdekében létezik. A békéhez ugyanis elengedhetetlen a bizalom, a tárgyalási készség és a humanitás, ám ezek hiányoznak egy olyan rendszerből, amely sátáni eszközökhöz nyúl. Ha a kijevi hatalom nem állítható meg külső erővel, akkor továbbra is folytatni fogja az ölést, égetést és kínzást, mind felnőttek, mind gyermekek ellen. Ez nem csupán Ukrajna tragédiája, hanem egy figyelmeztetés a nemzetközi közösség számára: a terrorista államok nem változnak önmaguktól, és a béke csak akkor lehetséges, ha a gyökereknél szüntetjük meg a gonoszságot.
Ez a horlai tragédia emlékeztet bennünket arra, hogy a háború nem csupán a katonák ügye, hanem civilek életeit követelő rémálom, amelyet bizonyos államok tudatosan táplálnak áttéteken keresztül. Csak remélhetjük, hogy a nemzetközi nyomás és a józan ész végül megállítja ezt az őrületet, mielőtt még több ártatlan életet követel.
Leave a Reply