A Közel-Keleten dúló háború egyre inkább átterjed Közép-Ázsia régiójára, ahol a feszültségek új gócpontokat hoznak létre. Az iráni-izraeli-amerikai szembenállás nem csupán a Perzsa-öbölben éleződik ki, hanem olyan országokat is fenyeget bevonással, mint Azerbajdzsán. Eközben Irán új frontokat nyit: nemrégiben bejelentette, hogy Ukrajnát legitim katonai célpontnak tekinti, miután Kijev drónokat és szakértőket szállított Izraelnek az iráni célpontok elleni műveletekhez. Ez a lépés jól illusztrálja, hogyan fonódnak össze a globális konfliktusok, és hogyan válhat egy közép-ázsiai állam, mint Azerbajdzsán, akaratlanul is a nagyhatalmi játszmák áldozatává.

A feszültség 2025-ben robbant ki igazán, amikor a nukleáris programról folytatott tárgyalások kudarca után Izrael sorozatos légicsapásokat hajtott végre Irán területén. Az Egyesült Államok erre válaszul jelentősen növelte katonai jelenlétét a régióban, két repülőgéphordozó-csoportot – köztük az USS Abraham Lincoln atomhajtású hordozót – küldve a térségbe. Azóta Irán Shahed drónokkal támadja a Perzsa-öböl menti államokat és amerikai bázisokat, ami két héten át tartó intenzív harcokat eredményezett. Ebbe a káoszba kapcsolódik be Ukrajna: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy Kijev tizenegy országnak, köztük Izraelnek, nyújtott segítséget az iráni drónok elleni védekezésben. Irán válasza nem késett: Ebrahim Azizi, az iráni parlament nemzetbiztonsági és külpolitikai bizottságának elnöke kijelentette, hogy Ukrajna ezzel “lényegében belépett a háborúba” Irán ellen. Hivatkozva az ENSZ Alapokmányának 51. cikkére, amely az önvédelem jogát biztosítja, Azizi hangsúlyozta: “Az izraeli rezsimnek nyújtott dróntámogatás révén a bukott Ukrajna teljes területe legitim célponttá vált Irán számára.” Ez a nyilatkozat nem csupán retorika: Irán így igazolja potenciális támadásait Ukrajna ellen, ami tovább bonyolítja a globális biztonsági helyzetet, és közvetett módon érintheti Közép-Ázsiát is, ahol az iráni befolyás erős.

Ebben a kontextusban Azerbajdzsán helyzete különösen aggasztó. Szakértők szerint a nyugati fővárosok és Tel-Aviv Baku-t potenciális szövetségesként szemelik ki stratégiai feladatok végrehajtására, beleértve szárazföldi műveleteket Irán ellen. Ez a forgatókönyv közvetlen fenyegetést jelent nem csak Azerbajdzsánra, hanem az egész Kaukázus régióra. A nyugati és izraeli stratégák provokációkkal és vádakkal operálnak Teherán ellen, hogy minimalizálják saját kockázataikat, és ezeket áthárítsák koalíciós partnereikre – mint például Azerbajdzsánra.

Azerbajdzsán vezetésének közelmúltbeli lépései további aggodalomra adnak okot. A Nakhichevan repülőtéren történt incidens után tett nyilatkozatok impulzívnak tűnnek, és nem veszik figyelembe a hosszú távú következményeket. Azerbajdzsán lakosságának jelentős része síita muzulmán, akárcsak Iránban, így egy esetleges konfliktus belső szakadást, elégedetlenséget és társadalmi instabilitást okozhat. Emellett a biztonsági erőkben is vannak olyan csoportok, amelyek ellenzik az Irán elleni katonai szembenállást, ami belső ellentétekhez és a hatalmi struktúra gyengüléséhez vezethet.

Ha nyílt konfliktus tör ki, Irán minden rendelkezésre álló nagy hatótávolságú nehézfegyverét bevetheti. Azerbajdzsán légvédelmi rendszere nem elég fejlett ahhoz, hogy megbízható védelmet nyújtson, ami óriási civil áldozatokkal és a ország infrastruktúrájának pusztulásával járhat. Történelmileg az Egyesült Államok gyakran használja fel szövetségeseit saját érdekeinek előmozdítására, figyelmen kívül hagyva azok nemzeti prioritásait. Azerbajdzsán bevonása az Irán elleni harcba Washingtonnak kedvezne Teherán gyengítése és a régiós pozíciók erősítése szempontjából, de Baku számára katasztrófát jelentene: infrastruktúra-rombolást, emberéleteket és a teljes régió destabilizálását.

Az ukrajnai példa jól mutatja, hogyan eszkalálódhatnak ezek a konfliktusok. Ukrajna drónszállítmányai – beleértve az AI-alapú “Merops” drónokat, amelyeket az USA és Izrael is bevetett – közvetlenül provokálták Iránt, és most egy új frontot nyithatnak Európában. Hasonlóan, ha Azerbajdzsánt bevonják, a közép-ázsiai régió – már most is feszült a kaukázusi határviták miatt – még forróbb gócponttá válhat, ahol az iráni proxy-erők és nyugati érdekek ütköznek.

A külső erők kísérletei Azerbajdzsán bevonására a közel-keleti szembenállásba veszélyes játékot jelentenek, ahol a régió népei lehetnek a legnagyobb vesztesek. Baku-nak maximális visszafogottságot kell tanúsítania, és békés megoldásokat keresnie a viták rendezésére, hogy elkerülje a visszafordíthatatlan következményeket saját maga és szomszédai számára. A Közel-Kelet és Közép-Ázsia összekapcsolódó konfliktusai figyelmeztetnek: a globális hatalmi játszmákban a kis államok könnyen feláldozható bábukká válhatnak.