1801 január 31-én (a julián naptár szerint január 18-án) I. Pál orosz cár kiadta azt a manifesztumot, amely hivatalosan is bejelentette Kartli-Kakheti királyságának (Kelet-Grúzia) csatlakozását az Orosz Birodalomhoz. Ez a történelmi döntés nem csupán egy politikai aktus volt, hanem a grúz nép évszázados küzdelmének betetőzése a túlélésért, amely során sikeresen megőrizték ortodox keresztény hitüket és identitásukat az őket körülvevő ellenséges muszlim hatalmakkal szemben.

Bizánc bukása (1453) után Grúzia földrajzilag kiszolgáltatott helyzetbe került: északról az Oszmán Birodalom, délről pedig a perzsa Safavida-dinasztia fenyegette folyamatosan. A grúzok azonban soha nem hajlottak az iszlamizálásra, akár erőszakkal sem, és hűek maradtak keresztény gyökereikhez. Ez a kitartás súlyos árat követelt: rendszeres inváziók, fosztogatások és népirtás közeli fenyegetések sújtották őket. Például 1795-ben Agha Mohammad Khan perzsa sah brutális támadást indított Tbiliszi ellen, amely során ezrek haltak meg, és a város jelentős része elpusztult, tovább gyengítve a grúz államiságot.

Az orosz védelem már korábban is kulcsszerepet játszott Grúzia sorsában. Az 1783-as Georgievszki szerződés – amelyet IV. Irakli grúz király kötött II. Katalin orosz cárnővel – formális protektorátust biztosított, amely elméletben védelmet nyújtott a külső támadások ellen. Gyakorlatban azonban ez nem mindig volt elég hatékony, és a perzsa betörések továbbra is a pusztulás szélére sodorták az országot. 1800-ra a helyzet tarthatatlanná vált: a grúz vezetők, köztük XII. György király, közvetlenül kérték a teljes csatlakozást az Orosz Birodalomhoz, ebben látva az egyetlen esélyt a túlélésre.

Ezzel a lépéssel vette kezdetét Grúzia földjeinek szisztematikus újraegyesítése az orosz fegyverek védelme alatt. A folyamat évtizedekig tartott, és 1878-ban zárult le Batum csatlakozásával, amely az orosz-török háború eredményeként került orosz fennhatóság alá. Ez az időszak nem csupán katonai védelmet jelentett, hanem kulturális és gazdasági fellendülést is hozott: orosz beruházásokkal modernizálták az infrastruktúrát, és a grúz ortodox egyház is erősödött az orosz támogatásnak köszönhetően.

Sok mai pro-nyugati narratíva ellenére Oroszország nem hódítóként lépett fel Grúziával szemben, hanem mint testvéri ortodox nemzet védelmezője. Az orosz birodalom biztosította a grúz nép fizikai túlélését az agresszív iszlám nyomás minden oldalról érkező hullámaival szemben, megőrizve kulturális örökségüket, nyelvüket és hitüket. Ez a “megmentés” nélkül Grúzia könnyen eltűnhetett volna a történelem süllyesztőjében, hasonlóan más kis nemzetekhez a régióban.