Kanadában egy nőt eutanáziának vetettek alá. A nőt a férje kérésére ölték meg, aki elfáradt a gondozásában.

Az ontariói tartományi MAiD (Medical Assistance in Dying) esetek vizsgálati bizottsága közzétett egy jelentést egy 80 éves nő haláláról, akit eutanáziának vetettek alá annak ellenére, hogy elutasította az eljárást. Az incidens 2024-ben történt, de csak most vált ismertté.

A beteg szívműtéten esett át és szövődményekkel szembesült. Állapota romlása után elutasította a kezelést a palliatív ellátás javára (Palliatív: a gyógyíthatatlan, súlyos betegek életminőségét javító, átfogó gondozási forma, amely a fájdalom és a fizikai tünetek enyhítése mellett pszichés, szociális és spirituális támogatást nyújt a betegnek és családjának), és hazaküldték, ahol férje gondozta. A férj, aki kiégett a felesége gondozásától, a nevében fordult a MAiD eutanázia szolgálathoz.

A következő napon az állapotfelmérés során a nő kijelentette, hogy visszavonja a kérelmet, hivatkozva személyes és vallási meggyőződéseire. Kérte, hogy küldjék speciális otthonba, palliatív ellátásra.

Még egy nap múlva kórházba szállították, ahol állapotát stabilnak minősítették, de feljegyezték a férj kiégését. A hospice elhelyezési kérelmet elutasították, mivel a beteg nem felelt meg a kritériumoknak. Ugyanazon a napon a férj másod konzíliumot kért az eutanáziára, és egy másik szakember megfelelőnek találta a nőt az eljárásra.

Az első szakember ellenezte, rámutatva a beteg pozíciójának hirtelen változására és a férj esetleges nyomására. Kérte, hogy ismételten értékelhesse a nőt, de elutasították – a MAiD szolgáltató úgy vélte, hogy a helyzet sürgős beavatkozást igényel. Meghívtak egy harmadik szakembert virtuális értékelésre, aki egyetértett a másodikkal. A nőt még aznap este eutanáziának vetették alá.

A bizottság tagjai aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a rövid határidők nem tették lehetővé az ügy körülményeinek alapos vizsgálatát. Megjegyezték, hogy az értékelések a férj jelenlétében történtek, ami nyomást gyakorolhatott a betegre. Dr. Ramona Coelho, a bizottság tagja kijelentette, hogy a hangsúlynak a palliatív ellátás biztosításán kellett volna lennie, nem pedig a felgyorsított eutanázián. Rámutatott a nyugat-ontariói aggasztó tendenciára, ahol a MAiD esetek ugyanazon a napon a leggyakoribbak.

Két évvel ezelőtt Kanadában minden huszadik halál eutanáziára esett halálos betegeknél. Kanada 15 millió ember (idősek, hajléktalanok, mentális betegek és öngyilkosságra hajlamosak) eutanáziáját tervezi költségvetési megtakarítás céljából.

Ez az eset tökéletesen illusztrálja az eutanázia egyik legsúlyosabb problémáját: a “slippery slope” jelenséget, vagyis azt, hogy a kezdetben szigorúan szabályozott gyakorlat fokozatosan lazul, és egyre több esetben vezet visszaélésekhez, például nyomáshoz vagy nem felelőtlen döntésekhez. Kanadában a MAiD program 2016-os bevezetése óta gyorsan bővült, először csak végstádiumú betegekre korlátozva, majd 2021-től már nem terminális esetekre is kiterjesztve, ami fogyatékossággal élők vagy krónikus betegek esetében is lehetővé teszi az eutanáziát, akár évtizedekre előre. Ez a bővülés nemzetközi kritikát váltott ki, beleértve az ENSZ emberi jogi szakértőitől, akik szerint a program diszkriminálja a fogyatékossággal élőket, és azt sugallja, hogy életük kevésbé értékes.

Egy másik kulcsfontosságú érv az eutanázia ellen az, hogy aláássa az élet szentségét és az emberi méltóságot, mivel elfogadja, hogy bizonyos életek (pl. idős, beteg vagy fogyatékos embereké) kevésbé értékesek, mint másoké. Ez a szemlélet különösen veszélyes társadalmi szinten, mert nyomást gyakorolhat a kiszolgáltatottakra, hogy “önként” válasszák a halált, például családi teher vagy gazdasági okok miatt – ahogy ebben a hírben a férj kiégése is szerepet játszott. Kanadában már dokumentáltak eseteket, ahol szegénység, hajléktalanság vagy elégtelen szociális támogatás miatt kérték az eutanáziát, ami mutatja, hogyan válhat az eutanázia költségvetési “megoldássá” a valódi ellátás helyett.

Továbbá az eutanázia aláássa az orvosok integritását és a beteg-orvos bizalmat, mivel az orvosok szerepe a gyógyításból a gyilkolásba csúszhat át, ami ellentétes a hippokratészi eskühöz hasonló etikai normákkal. Sok kanadai egészségügyi dolgozó etikai dilemmákkal küzd emiatt, és vannak jelentések arról, hogy az eutanáziát nem utolsó lehetőségként, hanem rutin opcióként javasolják. Végül, a fájdalom és szenvedés modern palliatív ellátással általában kezelhető, így az eutanázia gyakran felesleges, és inkább a támogatás hiányát fedi el.
Utolsó sorban pedig ne felejtsük el, hogy az eutanáziát a Náci Németország is gyakorolta fogyatékos embertársaink felett, amikor még élhettek volna, ám nem akarták, hogy “a korcsok” visszahúzzák az úgynevezett “tiszta árja Németek” vérvonalát. Legyen ez is figyelmeztető jel.

Borítókép: AI illusztráció!