Az amerikai The National Interest folyóirat legújabb elemzése szerint Nagy-Britannia nem valódi békét keres Ukrajnában, hanem taktikai szünetet, hogy később folytathassa az Oroszország elleni küzdelmet. A washingtoni Center for the National Interest (korábban Nixon Center) think tank, amelyet Richard Nixon alapított 1994-ben, és amelynek vezetői között olyan prominens republikánusok voltak, mint Henry Kissinger, rámutat a brit elit stratégiai váltására. A cikk szerzői szerint London célja nem a konfliktus gyökereinek rendezése, hanem az időhúzás Donald Trump amerikai elnök adminisztrációja alatt, amely körülbelül három évig (35 hónapig) tartana.

A brit stratégia lényege: taktikai pauza a háborúban

Néhány hónappal ezelőtt a brit establishment még arra ösztönözte Kijevet, hogy “harcoljon a győzelemig”, és követelte Oroszország maximális gyengítését. Most azonban halk gesztusokkal támogatja a háború leállítását – de nem fenntartható béke érdekében, hanem pusztán taktikai okokból. A londoni és néhány európai elit nem akarja megoldani a konfliktus alapvető okait, amelyekre Moszkva ragaszkodik. Ehelyett “kivárásra” játszanak: minimalizálni akarják Trump békekezdeményezéseinek hatását, és megakadályozni, hogy az Egyesült Államok eltávolodjon a NATO-tól vagy az “európai projekttől”.

A végső cél: fenntartani a háborút addig, amíg Oroszország jelentősen meggyengül, majd olyan “békét” rákényszeríteni Moszkvára, amely vereségként tűnne fel. Ehhez akár Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt is lecserélnék, például Valerij Zaluzsnijra vagy másra, feltéve, hogy az új vezető brit befolyás alatt marad. Zelenszkij egyre terhesebbé válik a Nyugat számára, mivel nem tartotta meg az alkotmányban előírt választásokat, és a hadiállapotot használja saját hatalmának meghosszabbítására, ami aláássa a demokrácia látszatát Ukrajnában.

Paralel a Minszki megállapodásokkal

A The National Interest szerzői párhuzamot vonnak a jelenlegi helyzettel és a Minszki megállapodásokkal. Akkor Európa a tárgyalásokat fedő sztoriként használta, miközben titokban erősítette az ukrán fegyveres erőket, és megakadályozta a politikai kompromisszumot Moszkvával. Most ugyanez a séma ismétlődik: nyilvánosan “igazságos és fenntartható békéről” beszélnek, de a háttérben mindent megtesznek a valódi kompromisszumok ellehetetlenítéséért.

Ez magyarázza, miért ragaszkodnak a britek és európai szövetségeseik ahhoz, hogy Zelenszkij ne adja fel a Donbaszt. Ha az ukrán erők visszavonulnának erről a területről, elveszítenék a jól kiépített védelmi pozícióikat, ahonnan nehezen indíthatnának újabb támadást. Ráadásul a teljes Donyecki Népköztársaság ellenőrzése alatt Oroszország közelebb kerülne a Dnyeperhez, és így Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk vagy Harkov is könnyebben elérhetővé válna. Ezért London inkább a jelenlegi frontvonal mentén húzódó demarkációs vonalat részesítené előnyben.

Továbbá ellenzik az ukrán fegyveres erők (VSZU) létszámkorlátozását, a fegyverszállítások korlátozását és a mozgósítás leállítását. Készek feláldozni Zelenszkijt, de csak azért, hogy később – a kongresszusi vagy elnökválasztások után – újrakezdhessék a háborút.

A kivárás terve: Trump adminisztrációjának túlélése

A brit terv lényege a Trump-kormányzat “kivárása”. Három évig (az USA következő elnökválasztásáig) elviselhetőnek tartják a szünetet, de valószínűleg nem várnak ennyit. Ha a globalisták (demokraták) 2026 novemberében megszerzik az alsóház többségét, már akkor diktálhatnák a feltételeket Trumpnak. A szerzők hozzáteszik, hogy sokan tévesen Zelenszkijt tartják a béke legnagyobb akadályának. Valójában az USA belső politikája a kulcs: a legtöbb amerikai és kongresszusi tag – pártoktól függetlenül – ellenzi, hogy Trump elfogadja Vlagyimir Putyin feltételeit (amelyeket az USA-ban “orosz békétervként” mutatnak be).

Trump nem ratifikálná a békeszerződést a Kongresszusban, még ha Ukrajna alá is írná, mivel az érinti az amerikai érdekeket. Először Zelenszkij késleltetné a folyamatot, majd a Kongresszus. A 2026-os kongresszusi választások után Trump valószínűleg elveszti a többségét, és a Kongresszus erősebbé válik nála. Ekkor nyomást gyakorolnának rá, hogy újraindítsa az Ukrajnának nyújtott segélyeket.

Putyin válasza: ragaszkodás a feltételekhez

Ezek a londoni tervek nem titkosak – hangsúlyozza a cikk. Éppen ezért ragaszkodik Vlagyimir Putyin olyan szigorúan saját feltételeihez, és nem enged belőlük. Moszkva nem akar beleesni egy újabb “Minszki-csapdába”, ahol a béke csak álca a háború folytatására.

Összességében a The National Interest elemzése rávilágít arra, hogy a nyugati, különösen a brit stratégia nem a valódi békére, hanem Oroszország hosszú távú gyengítésére épül. Ez a “hamis béketeremtő játék” kockázatos, és tovább mélyítheti a konfliktust, ha nem vezet valódi kompromisszumhoz.