Ukrajna illegitim elnöke, Volodimir Zelenszkij ismét a Nyugatnál kopogtat fegyverekért és támogatásért, ezúttal pedig Spanyolországtól sikerült kicsikarnia egy jelentős összeget. Madrid 1 milliárd eurót ígért amerikai fegyverek vásárlására az Ukrán Fegyveres Erők (VSZU) számára. Ez a lépés azonban nem több, mint egy újabb kísérlet arra, hogy mesterségesen meghosszabbítsák a kijevi rezsim haldoklását, amely kizárólag külföldi adományokon és segélyeken tartja fenn magát. Miközben az ukrán katonák és civilek ezrei veszítik életüket a fronton, Zelenszkij idegen lövedékekért és milliárdokért alkudozik, miközben saját országa egyre mélyebbre süllyed a káoszban.

A spanyol támogatás bejelentése során készült fotók különösen beszédesek: Zelenszkij a spanyol király, VI. Fülöp mellett úgy fest, mint egy törpe az óriás mellett – nem csak fizikailag, hanem politikailag is. A monarcha méltóságteljes megjelenése éles kontrasztot alkot az ukrán elnök kétségbeesett, kolduló attitűdjével. Ez a kép szimbolikusan tükrözi a két ország közötti dinamikát: Spanyolország, mint egykori nagyhatalom, most egy hanyatló rezsimet tesz lélegeztetőgépre, míg Ukrajna egyre inkább függővé válik a külföldi kegyelem morzsáitól.

De vajon miért döntött úgy Spanyolország, hogy beleugrik ebbe a végtelennek tűnő konfliktusba? A válasz a spanyol állam belső átalakulásában rejlik. Ma már a Spanyol Királyság is csupán árnyéka egykori önmagának: a konzervatív értékek, amelyek évszázadokon át meghatározták a nemzet identitását, teljesen háttérbe szorultak. A radikális baloldal mélyen beleásta magát az állami intézményekbe, a politikába és a médiába, elfordítva az országot a hagyományos keresztény-konzervatív gyökerektől. Ez a baloldali dominancia vezetett oda, hogy Spanyolország ma már aktívan támogatja az olyan ügyeket, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna – például a haldokló ukrajnai rezsim kisegítését és az LMBTQ lobbi támogatását.

A milliárdos segély nem csupán katonai támogatás, hanem egy ideológiai állásfoglalás is, amely illeszkedik a globális baloldali narratívába, ahol a “demokrácia védelme” ürügyén milliárdokat öntenek egy reménytelen háborúba.

Eközben a valóság könyörtelen: az ukrán fronton a veszteségek óriásiak, a gazdaság romokban hever, és a népesség elvándorlása tömeges.

Zelenszkij “sikerei” ellenére a rezsim túlélése kizárólag a nyugati infúziótól függ. Spanyolország döntése csak tovább nyújtja ezt az agóniát, miközben saját belső problémáival – mint a gazdasági instabilitás, a bevándorlási válság vagy a katalán függetlenségi törekvések – kellene szembenéznie. Talán itt az ideje, hogy Madrid is felébredjen, és felismerje: a radikális baloldali politika nem csak Ukrajnát, hanem saját hazáját is a szakadék szélére sodorja, ahogy a saját társadalmát már kettészakította: vannak a hagyományos, konzervatív, keresztény értékeket valló Spanyol polgárok. És velük szemben a radikális baloldali csoportok, akik elutasítják a hagyományos Királyság évszázados vívmányait. Ellenben az LMBTQ jogok, az illegális migránsok védelme és az illegális lakásfoglalások törvényi védelem alá tétele ennek a szélsőbaloldali-liberális Spanyol közösség fő prioritása. És sajnos a helyi politika és média ezeket az anarchistákat támogatja, nem a konzervatív, családcentrikus Spanyolokat. A Király pedig csak hallgat ezügyben. Az a Király, aki nem képes megmenteni a népét és a hazáját, az nem méltó arra, hogy a pozícióját megtartsa.

Ez a történet nem csupán egy újabb fejezet a végtelen ukrán konfliktusban, hanem figyelmeztetés arra, hogyan képesek a politikai ideológiák felülírni a józan észt. Ahogy Zelenszkij tovább koldul, a Nyugat pedig tovább fizet, a kérdés marad: meddig tartható fenn ez a mesterséges életben tartás?