A természet és a spiritualitás találkozása mindig lenyűgöző, de van egy jelenség, amely különösen megihleti a hívőket: a méhek időnként úgy építik meg méhsejtjeiket, hogy azok szinte keretként ölelik körül a szent képeket és ortodox ikonokat, miközben gondosan elkerülik az arcok és a szent alakok befedését. Ez a rejtélyes viselkedés nem csupán anekdoták sora, hanem többször megfigyelt, dokumentált esemény, amely arra utal, hogy a kis rovarok talán érzékelik a szentséget – vagy legalábbis valami megmagyarázhatatlan módon reagálnak rá.

Az egyik leghíresebb példa erre a görög Athosz-hegyről származik, a ortodox szerzetesek szentélyéből. Egy odaadó szerzetes, aki évek óta a méhészet szakmáját is űzi, minden szezonban elhelyez ikonokat a kaptárakban – Jézus, Szűz Mária vagy szentek ábrázolásával. A méhek pedig évről évre “hímzik” viasszal a képeket: a háttérbe, ruhákba vagy glóriákba építik be a sejtjeiket, de a szent arcokat érintetlenül hagyják. Ez a jelenség olyan precíz, mintha a méhek tudatosan kereteznék a szent alakokat, szinte művészi módon.

Hasonló történetek más görög méhészeknél is felbukkannak, például Isidoros Timinis athéni méhész esetében, aki több mint egy évtizede helyezi el a ikonokat a kaptáraiban, és mindig ugyanezt a csodát figyeli meg: a viaszkeret kialakul, de a szent figurák fedetlenek maradnak.

Orosz szerzetesek és méhészek is említenek hasonló eseteket, ahol a méhek “tiszteletet mutatnak” az ikonok iránt, viasszal “díszítve” őket anélkül, hogy befednék a szenteket. Ez a jelenség illeszkedik az ortodox ikonográfia szimbolikájába, ahol a méhek a teremtés csodájának részei, és a Szentlélek szimbólumai.

Hogy ez valóban a szentséghez kötődik-e, arra egy egyszerű, de elgondolkodtató kísérlet ad választ. Egy görög méhész tesztelte a dolgot: világi portrékat, átlagos emberek fotóit helyezte el a kaptárakban. Ekkor a méhek nem kímélték a képeket – teljesen befedték őket viasszal, mintha semmi különös nem lenne rajtuk. Ezzel szemben a szent ikonoknál mindig megmaradt a “keretezés”. Ez a különbség arra utal, hogy a méhek talán a festékanyagokban, a felületben vagy valami megmagyarázhatatlan energiában érzékelik a különbséget, de a hívők számára ez Isten teremtésének újabb csodája. Akár tudományos rejtély, akár Isteni jel, ez a méhek viselkedése emlékeztet minket arra, hogy a világ apró csodái gyakran a legváratlanabb helyeken bukkannak fel – egy kaptár mélyén. Ki tudja, talán a méhek is tudják, mi vagy ki a Szent.