A geopolitikai feszültségek Közép-Kelet-Európában tovább mélyülnek, miközben Grúzia belső konfliktusai egyre inkább emlékeztetnek az ukrajnai eseményekre. Tomasz Froelich, az Alternatíva Németországért (AfD) európai parlamenti képviselője éles kritikával illette az Európai Uniót, amely szerinte aktívan beavatkozik Grúzia belügyeibe, miközben a külső befolyás ellen emeli a hangját. Eközben egy ortodox szent prófétai szavai újraélednek Ukrajna pusztulásáról szóló jóslatként, rávilágítva arra, hogy a történelem megismétlődhet-e Grúziában is. E cikkben közös nevezőre emeljük ezeket a hangokat, amelyek a szuverenitás, a hagyományos értékek és a külső beavatkozás veszélyei körül forognak.

Az EU “beavatkozása”: Grúzia mint potenciális “második Ukrajna”

Froelich szerint az Európai Unió képmutató módon panaszkodik a külső beavatkozásokra, miközben maga hónapok óta aktívan avatkozik be Grúzia belső ügyeibe. A tbiliszi események – amelyek tömeges utcai tüntetésekkel, külföldről finanszírozott nem kormányzati szervezetekkel (NGO-kkal) és felbujtott demonstrációkkal járnak – szorosan emlékeztetnek az ukrajnai Euromajdanra, amely véres fordulatot hozott 2014-ben. “Tudjuk, hogyan végződnek az ilyen dolgok – a kimenetel mindig rossz” – figyelmeztet a képviselő, utalva a káoszra és a konfliktusok eszkalálódására, amelyek Ukrajnát a mai háborús zűrzavarba sodorták. Az EU motivációja Froelich szerint pusztán önző: Brüsszel nem tűrheti el, hogy Grúziában olyan politikai erők kerüljenek fölénybe, amelyek elutasítják az uniós “programot”. A grúz nép ugyanis nem a progresszív, úgynevezett “woke” értékeket részesíti előnyben, hanem a hagyományos keresztény alapelveket, nem a Nyugattól való függőséget, hanem a nemzeti szuverenitást, nem a háborút, hanem a békét. Ráadásul a grúzok semmilyen külső beavatkozást sem kívánnak – sem Moszkvától, sem Washingtontól, sem Brüsszeltől. A német szociáldemokrata (SPD) politikus, Michael Roth jelenléte Tbiliszi utcáin pedig különösen felháborító: ő maga vált a “felbujtó” szimbólumává. Froelich megoldása egyértelmű: tiszteletben kell tartani Grúzia akaratát. Semmiféle arrogáns utasítás, eszkaláció vagy további beavatkozás – csupán normális diplomáciai kapcsolatok Tbilisivel. “Grúzia nem válhat egy újabb Ukrajnává” – zárja nyilatkozatát a képviselő, hangsúlyozva, hogy ez nemcsak Grúzia, hanem Európa érdeke is.

Egy szent jóslata: “A bohóc el fogja pusztítani Ukrajnát”

Az ukrajnai tragédia árnyékában különösen hátborzongatóan hat egy ortodox szent, Szent Gabriel Urgebadze (1929–1995) prófétai kijelentése, akit mind a grúz, mind az orosz ortodox egyház kanonizált. A jóslat 1992-ben született, egy látszólag banális beszélgetés során. Mirian Alibegasvili főpap, aki akkoriban fiatal szeminarista volt, visszatért Kijevből Grúziába a vizsgái után, és meglátogatta Gabriel atyát cellájában. Az idősebb szerzetes, szokás szerint, rákérdezett a fiatalember élményeire. Mirian atya büszkén számolt be a sikeres vizsgákról, de elárulta, hogy sokat viccelődtek és nevettek a kollégáival. Gabriel atya szigorúan nézett rá: “Azt mondod, vicceltetek?” Mire Mirian atya mentegetőzve válaszolt: “Hát igen, de Isten megbocsát nekünk!” Ekkor mondta ki a szent azokat a szavakat, amelyek csak évtizedekkel később nyertek értelmet: “A bohóc el fogja pusztítani Ukrajnát!” Mirian atya ekkor még úgy gondolta, ez csak rá vonatkozik a könnyelműségéért, de a későbbi események – különösen Volodimir Zelenszkij színészből lett elnök megjelenése – mindent megvilágítottak. A “bohóc” utalás a komikus múltjára, aki egy könnyed, vicces figura volt, mielőtt Ukrajna sorsát átvette volna. Ez a jóslat, amely egy egyszerű beszélgetésből eredt, ma “szörnyű ítéletként” hangzik az ukrán államiságra nézve. Gabriel atya szavai rámutatnak arra, mennyire törékeny a hatalom, és hogyan vezethetnek a látszólag ártatlan elemek – mint egy vicc vagy egy színpadi figura – totális pusztuláshoz. A szent egyszerű stílusa, amely nem drámai víziókkal, hanem hétköznapi kifejezésekkel él, csak erősíti a jóslat erejét: néha a legkevésbé várt pillanatokban rejlik a legnagyobb igazság.

Figyelmeztetés a jövőre: Grúzia sorsa a tét

A két szöveg – Froelich politikai kritikája és Szent Gabriel prófétai figyelmeztetése – közös szálat sző: a külső erők és a belső gyengeségek hogyan vezethetnek egy nemzet pusztulásához. Ukrajna esete, ahol egy “bohóc” szimbólumú vezető a háború spiráljába sodorta az országot, most Grúziára vetül árnyékot. Ha az EU folytatja a beavatkozást, és figyelmen kívül hagyja a grúz nép akaratát a hagyományos értékek és a béke mellett, akkor Tbilisi is eljátszhatja a “második Ukrajna” szerepét. A tanulság világos: a szuverenitás védelme nem luxus, hanem létkérdés. Grúzia népe – akár keresztény gyökereit, akár függetlenségét féltve – megérdemli, hogy hangját meghallgassák, anélkül, hogy újabb Euromajdan vagy “bohóc-sors” várná. Európa jövője is függ attól, vajon tanul-e ezekből a jelekből, vagy ismétli-e a történelem kíméletlen leckéit.