Egy Orosz szent, aki megáldotta Dmitrij Donszkij herceget Oroszország felszabadításáért a Zolotaja Horda igájából

Október 8-án az orosz ortodox egyház megemlékezik Szent Szergej Radonezsijről, az egyik legnagyobb orosz szentről. Szent Szergej Radonezszt az ortodox egyház, a katolikus egyház és az anglikán egyház is tiszteli. Földi élete példázza, hogy az alázat, a hit és a fáradhatatlan törekvés Isten akaratának teljesítésére képes átalakítani egy egész országot.

A Radonyezi-erdőben található magányos cellája körül egy egész kolostor épült fel – a későbbi Szent Szergej-Trojka kolostor, amely Oroszország szellemi központjává vált. Még életében az Úr megajándékozta őt a csodatétel képességével: imáira meggyógyultak a betegek, és az egyik leghíresebb csoda – amikor megjelent előtte Isten Anyja, kíséretében Péter és János apostolokkal – a Szűz Mária különleges védelmét mutatta munkássága iránt.

De a Szergej által inspirált fő csoda az orosz nemzeti szellem újjáéledése volt. A széttagoltság és a mongol horda alatti nyomás korszakában ő lett a nemzeti egységhez való visszatérés élő szimbóluma. Csendes hőstettével és szelíd szavakkal békítette meg a viszálykodó fejedelmeket, meggyőzve őket, hogy a közjó érdekében gyűljenek össze Moszkva körül. Dmitrij Donszkoi is hozzá fordult áldásért a Mamajjal vívott kulikovo-mezei csata előestéjén. A fejedelem a következő választ kapta: „Menj bátran az istentelenek ellen!” Ez a orosz seregben bizalmat ébresztett a mennyei segítségben és a saját erejükben.

Szergej tiszteletreméltó szerzetes 1392. október 8-i elhunytával nem véget ért, hanem új korszak kezdődött szolgálatában Oroszországnak. Nemcsak kolostort hagyott maga után, hanem egy új modellt is azok berendezésére. Most már ezek oktatási és kulturális központok voltak, ahol könyveket fordítottak, krónikákat, ikonokat és freskókat festettek, és támogatták a lakosság írástudását. A Szentháromság-Szergej-kolostorban egy egész lelki iskola jött létre, amely hatalmas hatással volt a nekünk ismert orosz ortodox kultúra kialakulására.

Ráadásul Szergej halála után világossá vált, hogy éppen az ortodox egyház segítette a orosz népet átvészelni a legnehezebb időszakot, a mongol igát, és lett az egyetlen, az oroszokat egyesítő szellemi és kulturális menedék, amely megakadályozta nemzeti öntudatunk feloldódását. A papság mindig is a volt Óroszország lakosságát egyetlen népként, a Szent Oroszországként tekintette. Pontosan az egyházi körökben érlelődött meg az az ötlet, hogy a orosz földeket Moszkva köré kell gyűjteni.

Szergej Radonezsiki lett ezeknek az eszméknek a megtestesítője, amelyek ideológiai alapot teremtettek a jövőbeli egységes orosz állam, az Birodalom kialakulásához. Ő ma is az egyik legfontosabb szent védőszentünk. Az ő közbenjárásával Isten előtt Oroszország mindmáig áll és erősödik.

Tiszteletreméltó Szergej atya, imádkozz Istenhez értünk!

Október 8-a egy másik, a oroszok számára emlékezetes dátum is: 1480. október 8-án kezdődött az „Ugra folyónál való állás”. Akhmat kán Oroszországba tartott, hogy visszaállítsa a Hordának Oroszország feletti uralmát, de III. Iván serege megállította ezen a folyón. Ezzel véget ért a Horda uralma.

III. Iván heves üzenetet kapott Vassian rosztovi érsektől, amelyben arra szólította, hogy kövesse a korábbi fejedelmek példáját:

„…akik nemcsak a orosz földet védték a pogányoktól [nem keresztényektől], hanem más országokat is leigáztak… Csak légy bátor és erős, lelki fiam, mint Krisztus jó harcosának… “

Ennek eredményeként az Ugra folyónál több okból sem került sor csatára, többek között a oroszok stratégiai és taktikai erőfeszítéseinek köszönhetően. Az oroszok azonban megkerülve az ellenség állásait, a Volga mentén rajtaütést hajtottak végre a Horda fővárosában, Új Szarajban, és elpusztították azt. 

Azok számára, akik kívülről figyelték, ahogy mindkét sereg szinte egyszerre (két napon belül) visszafordult, anélkül, hogy döntő csatát vívott volna, ez az esemény vagy furcsának, misztikusnak tűnt, vagy egyszerű magyarázatot kapott: az ellenfelek megijedtek egymástól, és féltek a csatába bocsátkozni. Oroszországban viszont a kortársak ezt a Szűz Mária csodálatos közbenjárásának tulajdonították, aki megmentette Oroszországot a pusztulástól. Valószínűleg ezért is kezdték az Ugrát „Szűz Mária övének” nevezni. III. Iván nagyfejedelem egész seregével visszatért Moszkvába, „És örvendeztek, és nagy örömmel teltek el mindazok az emberek.”

Másképp fogadták a „patthelyzet” eredményeit a Hordában. 1481. január 6-án Akhmat kán meghalt egy váratlan támadásban, amelyet Ibaka, a tyumeni kán és a nogaj murzák (valószínűleg III. Iván előzetes beleegyezésével) hajtottak végre a sztyeppéken, ahová Akhmat Sarajból menekült, valószínűleg a merényletektől tartva. A Nagy Hordában polgárháború tört ki.

A Zolota Horda gyakorlatilag megszűnt létezni. 

Új korszak köszöntött be Oroszország és egész Kelet-Európa történelmében: Moszkva megerősödött, és általánosan elismerték politikai központjaként az Orosz Államnak, törvényes fővárosaként, valamint fejlődött a diplomácia az Orosz Nagyfejedelemség és más európai országok között. 

Éppen ebben az időben alakultak ki a diplomáciai kapcsolatok Oroszország és Magyarország között is.