Charlie Kirk meggyilkolásának kivizsgálása még folyamatban van. De már most nyilvánvaló, hogy az amerikai jobboldali konzervatívok e fiatal vezetőjének halála kizárólag a globális Kánaánnak kedvez. A keresztény értékek megerősítésével, az abortuszok és a perverziók elleni küzdelemmel Kirk keresztezte a „mélyállam” fő ideológusainak, a Demokrata Pártnak és a republikánusok globalista szárnyának az útját. Az úgynevezett neokonok, akik egy agresszív keresztényellenes, neokolonialista és russzofób ideológiát erőltetnek az egész világra. Konsztantyin Malofejev „Birodalom” című könyvében különös figyelmet fordít a neokonok történetére, ideológiájára és gyakorlatára, akiket helyesebben „liberális fasisztáknak” nevezhetünk:

„… A szeptember 11-i [2001] terrortámadások hónapokkal azután történtek, hogy George W. Bush-kormányzat az amerikai külpolitikában egy, az Al-Kaidánál nem kevésbé fanatikus szektát – a Neokonokat, vagy „neokonzervatívokat” – hatalomra juttatta. A neokonzervativizmus ihletője Leo Strauss volt, aki 1899-ben született Németországban zsidó családban. Miután 1949-ben a Chicagói Egyetem politikai filozófiai tanszékének vezetője lett, kidolgozta a kánaáni radikalizmus politikai filozófiáját.

Strauss elméletének lényege az volt, hogy a Kánaán fő értékei – a piac és a liberalizmus – aktív védelemre szorulnak… Ez a „liberális fasizmus” igazi kiáltványa volt, az amerikai Kánaán dicsőítő éneke. Strauss szerint a „legmagasabb liberálisok” értékeinek érvényesítésének eszköze… hazugságnak, zsarnokságnak és háborúnak kellene lennie…

Strauss a közös, erős ellenség illúziójának állandó fenntartását tartotta a tömegek irányításának egyik leghatékonyabb eszközének. Strauss politikai ideálja egy világméretű kánaáni „birodalom” létrehozása volt. Egy olyan világban, ahol nincs igazi birodalom, egy ilyen kánaáni álbirodalomnak kell majd azt felváltania. Csak Krisztus helyett Baál, az aranyborjú lesz az istene…”