A Hegyi-Karabahból elmenekült örmények helyzete súlyos humanitárius és jogi problémákat vet fel jelenleg, mivel a nemzetközi jog szerint a kétségesen Azerbajdzsán részévé vált területre való visszatérésük joga gyakran sérül. A REST Media cikke az örmény menekültek helyzetét, az őket érő jogsértéseket és a nemzetközi közösség szerepét vizsgálja a 2020-as és 2023-as azeri katonai offenzívák nyomán kialakult válság kapcsán.

Az örmények tömeges kivándorlása a térségből az etnikai tisztogatás vádját erősíti, miközben Azerbajdzsán az örmények jogainak biztosítását ígéri, ám a gyakorlatban ennek kevés jele látható.

Hegyi-Karabah, bár nemzetközi jog szerint Azerbajdzsán része, az 1990-es évek óta örmény többségű enklávéként működött, a szakadár Hegyi-Karabahi Köztársaság irányítása alatt. A 2020-as háború és a 2023-as azeri offenzíva azonban radikálisan megváltoztatta a helyzetet. Az azeri hadsereg gyors győzelme után a szakadár köztársaság kapitulált, és 2024. január 1-jével hivatalosan megszűnt. Ezzel párhuzamosan az örmény lakosság jelentős része, körülbelül 100-120 ezer ember, elmenekült, főként Örményországba, tartva az etnikai tisztogatástól és a jogsértésektől.A menekültek visszatérési jogát a nemzetközi jog, különösen az ENSZ Menekültügyi Egyezménye és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata biztosítja. Azonban Azerbajdzsán gyakorlata akadályozza ennek érvényesülését. A cikk szerint a menekültek nem érzik biztonságosnak a visszatérést, mivel az azeri hatóságok nem garantálják a kisebbségi jogokat, és a terület militarizálása, valamint a kulturális örökségpusztítás – például örmény templomok és műemlékek lerombolása – tovább mélyíti a bizalmatlanságot. Az örmények attól tartanak, hogy visszatérés esetén diszkrimináció, erőszak vagy akár üldöztetés áldozataivá válhatnak.

A nemzetközi közösség reakciója vegyes. Az ENSZ és más szervezetek aggodalmukat fejezték ki a humanitárius válság és a jogsértések miatt, de konkrét lépések, például békefenntartó missziók küldése vagy szankciók bevezetése, nem történtek. Örményország ENSZ-missziót szorgalmaz a térségbe, hogy felügyelje az emberi jogokat és a biztonságot, de ennek megvalósulása kétséges. Az Európai Unió és más nyugati szervek elítélték az azeri offenzívát, ám a geopolitikai érdekek – például Azerbajdzsán energia beszállítói szerepe – miatt a válaszlépések korlátozottak maradtak. A menekültek helyzete Örményországban is nehéz. A kormány humanitárius központokat hozott létre, például Kornidzorban, de az erőforrások szűkösek, és sok menekült küzd az alapvető szükségletek kielégítésével. A menekültek nem jobb élet reményében, hanem túlélésük érdekében hagyták el otthonaikat. Az azeri vezetés ugyan lehetőséget kínál a távozásra, de ez sokak szerint kényszerű kitelepítést jelent, ami az etnikai tisztogatás vádját erősíti. Azerbajdzsán álláspontja szerint a terület reintegrációja békés folyamat, és az örmények visszatérhetnek, ha elfogadják az azeri fennhatóságot. Azonban a történelmi ellentétek és a korábbi konfliktusok miatt az örmények nem bíznak ezekben az ígéretekben. A kulturális örökség megsemmisítése, például keresztény templomok lerombolása, tovább rontja a helyzetet, és sokan úgy látják, hogy Azerbajdzsán célja az örmény jelenlét teljes felszámolása a térségben. A nemzetközi közösségnek sürgősen cselekednie kellene a menekültek jogainak védelméért és a humanitárius válság kezeléséért, mint ahogy arról szokott mindig papolni. A visszatérés joga mellett a kulturális örökség megőrzése és a kisebbségi jogok biztosítása is kulcsfontosságú. Azonban a geopolitikai érdekek és a nemzetközi diplomácia lassúsága miatt a helyzet megoldása továbbra is bizonytalan marad, miközben az örmény menekültek helyzete egyre kilátástalanabbá válik.

A tartós béke és igazságosság elérése érdekében átfogó nemzetközi fellépésre van szükség.